Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Kalmár Péter: A vendéglátó város

Az a tisztem, hogy városunk vezető szervei nevében bensőségesen köszöntsem valamennyiüket, egyben mutassam be a vendéglátó várost, Egert. önök azzal jelentkeztek a TIT felhívására, hogy idén nálunk kívánnak „üdülni, tanulni, ismereteket szerezni és pihenni". Vannak itt régi jó ismerősök mellett olyanok is, akikkel így még nem találkoztunk, de ismerik Egert. Mellékesen ez is vonzotta közénk őket. Azután vannak, akiket pusztán a kurzus tárgya hozott ide, amely most kevéssé kötődik városunkhoz. Mindannyian szívesen látott, nagyrabecsült vendégeink. Kívánjuk, hogy teljesüljön szándékolt egyéni programjuk. Kívánjuk, hogy megvalósuljon sikerrel az Ismeretterjesztő Társulaté és az OMF-é úgyszintén. Ezenközben pedig azt reméljük, hogy rövid tartózkodásuk alatt a város is megmutatkozik majd önöknek, úgy, ahogy annyi másnak, akik egy életre megszerették, ország-világon hírét viszik és öregbítik tovább különféle módon. Hisz szakemberek és érdeklődők ilyen jelenléte - mint az eddigi 8 nyári egyetemi évad bizonyította - hasznára van a városnak, és a vendéglátóknak is. Nagy a csábítás, hogy a várost elsősorban műemléki szemszögből mutassam be, lévén a tárgy más természetű. Tudomásom szerint a vár és pincék helyszíni bemutatásán túl előadás sem érinti Egert. Bocsássák meg, ha lelkesen laikusként majd ezekre az ismeretlen vizekre is elevezek. Csupán a rendelkezésre álló bő forrásmunka bátorít fel, amelyet évtizedek során hozzáértők - egyének és kollektívák - egriek és „vidékiek" - nagy szeretettel és ügy buzgalommal kutattak, megírtak és megterveztek. Pusztán ezeket interpretálhatom, ezért ennél átalánosabb megközelítésre törekszem. A város története hamarosan ezredévet fog át. Az események, amelyek nevéhez fűződnek végigkísérik az országalapítástól a szocialista nemzetté válás egész történelmét. Fontos szerepet játszottak függetlenségi harcainkban és komoly jelentőségük van a magyarság művelődéstörténetében is. Eger történelmi város. Mai életében és fejlesztésében a jelen, mult és jövő dialektikáját kell megragadni. Szerénytelenségnek vehetik, hogy mindjárt ezzel kezdem, városunk és társadalma 1977-ben az Urbanisztikai Világnapon megkapta a Hild emlékérmet, melyet a várostervezés magyar megalapítójáról neveztek el. A kitüntetés indokolása szerint: „A város fejlesztéséért, és a települési hagyományok megőrzéséért". „Fejlődés és hagyományok", röviden ezt kívánom érzékeltetni. Hangsúlyozom, hogy nem valami egri jelenségként fogjuk fel mindezt. Sőt, társadalmunk vívmányaként, ahogyan minden haladó történelmi folyamat építkezik a lerombolt és meghaladott múlt építőköveiből, integrálja a hagyomány haladó és felhasználható részét. Szeretném felmutatni szándékunkat múltunk jelenének és a fejlődés kényszerének pozitív összebékítésre, nem mint elvont lehetőségre, hanem mint kézzelfogható valóságra. Mint folyamatra, amely ellentmondásoktól sem mentes, de az eredmények, a sokasodó eredmények irányába hat. Valamit a város történetéről. Számos honfoglalás kori lelet bizonyítja, hogy a város területén már akkoriban lakott település(ek) voltak. A néphit a vár eredetét korábbra teszi. A legenda nem igazolódott eddig. Az államszervező I. István király püspökséget alapított egri székhellyel és a mai vár területén Szent János evangélista tiszteletére templomot emelt. Az építkezést — mondják — meg is szemlélte a Tetemvár területéről, erre utal a „királyszéke" elnevezés. Francia bencés szerzetesek, vallon és talán olasz telepesek a kereszténység, a földművelés a városodás úttörői itt. Eger várossá nyilvánításának időpontja dokumentálisan nem maradt fenn, először a XIII. században említik ,,civitás"-ként. A legújabb kutatások az 1009-es évszámot valószínűsítették. Az országpusztító tatárjárás (1241) városunkat sem kímélte, a templomot kirabolták, felégették, az ellenállókat kivégezték. A püspöki udvar és a körülötte kialakult városmag védelmére ezt követőén kezdődik meg az erődítés építése. Igazában akkor indul a fejlődés, amely a középkortól a reneszánszon át a felvilágosodásig az északi országrészek egyik urbanizációs és műveltségi központjává teszi Egert. Fő éltetője (és rombolója is) kezdetben stratégiai jelentősége, egyben az egyházi szerepkör, később a polgárosodás.