Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Kurucz Albert: A népi műemlékek megmentése szabadtéri néprajzi gyűjteményekbe történő telepítéssel

helyzetének, az építőanyagoknak és technikáknak. E legfontosabb szempontok alapján egységes, az építmény és berendezés szempontjából egykorúságot mutató állapotot kell terveznünk. Ha az objektív nehézségek miatt nem lehetséges, világosan meg kell különböztetni az építés és a bemutatás korát. Az épületállomány rohamos pusztulásával járó gondok miatt az áttelepítésre kerülő építményeknél jóval több ún. analóg épület felmérése, kutatása és dokumentálása történik meg. Az épület berendezési korának meghatározásánál a bontási tapasztalatok, a családtörténeti kutatás is jelentős segítséget ad. III. A hagyományos néprajzi állandó kiállítások tapasztalatait is felhasználva a szabadtéri néprajzi múzeumok sajátos, komplex bemutatási módra törekednek. Ez a következőkben is kifejezésre jut: a) Az állandó kiállítás alapvető célját az építmények, az ehhez tartozó teljes felszerelés, a bútor és eszközkészlet együttesen szolgálják. b) A bemutatás lehetőségei sokrétűek, tematikailag szélesek (pl. településtörténeti folyamatok során kialakult településszerkezeti modellek, beleértve a falvakat, mint legáltalánosabb települési egységet, a mezővárosok települési, építészeti képét, valamint a tartozéktelepüléseket: tanya, hegyközség, csűröskert stb.) c) Az ilyen gyűjtemények alkalmasak a társadalom (zömében 18-19. század) munkamegosztáson alapuló teljes keresztmetszetének bemutatására (szántóföldi földművelés, állattenyésztés, kiegészítő gazdasági ágak: kertkultúra, szőlészet, méhészet, takarmánygazdálkodás stb.) d) A paraszti, mezővárosi gazdaság keretein belül végzett háziipari tevékenység különböző formáinak bemutatására is lehetőség nyílik: a szövés-fonás, az eszközkészítés, a házépítés és gondozás bizonyos munkái, a tejgazdálkodás, a gyümölcsfeldolgozás, valamint a termeivények házilagos feldolgozása, s ennek munkaeszközei stb. e) A háziipari tevékenység mellett lehetőség nyüik az önálló kisipari, céhesipari tevékenységek, illetve mesterségek eszközeinek kiállítására, munkabemutatók tartására (kovács, fazekas, ács, asztalos, csizmadia, kádár, kalapos, tímár stb.). f) A falvak és mezővárosok viszonylagos önellátásához hozzátartoztak azok a kezdetleges feldolgozóipari létesítmények, amelyekben (közösségi vagy magánhasználatban voltak) a termények és nyersanyagok feldolgozása történt (malmok különböző típusai, prések, a bőrfeldolgozás, a hamuzsír égetés, a mész- és szénégetés stb.). g) A felsorolt lakó-gazdasági-ipari és közösségi objektumok funkcióit egészítik ki a telkeken, illetve az épületek környezetében létesített virágos- és veteményes kertek, a tájjellegű gyümölcs, haszon- és díszfák, a legjellemzőbb szántóföldi növények, szőlők, valamint az egyes gazdasági, egységekhez szervesen hozzátartozó kerítések, kutak, kapuk, valamint jelző- és határkövek, határbeli jelzőtáblák, keresztek, védőszentek szobrai stb. h) A falvak, mezővárosok élete évszázadokon át, bizonyos meghatározott rendben folyt, s azt a közösségek által kialakított testületek, egyesületek, a közösség által megválasztott képviseletei rendje igazgatta. Ezek az intézmények, illetve jellegzetes épületek is bemutatást nyernek (pl. községház, iskola, vámház, közösségi pincék, műhelyek, pálinkafőző, fogadó, kocsma, csárda, tanyák, csőszház stb.). i) A közösségek életében meghatározó szerepe volt az egyházaknak, s az egyházi intézményeknek. Ezért kerül sor e gyűjteményekben a legjellemzőbb szakrális objektumok felépítésére és bemutatására is (a magyarországi legnépesebb felekezetek templomai, temetői, továbbá haranglábak, kálváriák, védőszentek szobrai stb.). E vázlatos felsorolásból is kiderül, hogy a szabadtéri néprajzi gyűjtemények sokkal tágabb lehetőségével rendelkeznek a bemutatásnak, mint a tematikus néprajzi kiállítás. Az épületszámok és a sokrétű bemutatás lehetőségei többet nyújtanak a helyben megőrzött és bemutatott egyedi épületeknél, illetve gazdaságoknál is, épp a differenciált társadalmi rétegződés, a történeti fejlődés más-más állomásainak megragadásával és kifejezésével, valamint a teljes falukép bemutatásával. Amennyit a környezetükből kiemelt és áttelepített építmények kétségtelenül veszítenek értékükből, legalább annyi többletet jelent az előbb felsorolt szempontok gazdagabb érvényesítése. A helyben, egyedileg megőrzött és bemutatott ún. helytörténeti gyűjtemények „falumúzeumok" környezete korunkban teljesen megváltozik, s hovatovább a szabadtéri néprajzi múzeumokban hiteles települési, gazdasági, etnikai kutatások alapján létrehozott modellek közelebb állnak a 18-19. századi környezethez, mint a mai épületekkel körülvett egyedileg bemutatott népi építmények.