Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Tóth Zoltán: A falusi települések rendezésének és fejlesztésének műemléki szempontjai

- javaslat a védettségre nem érdemesített területek beépítésénél az előbbiekkel kialakítandó harmonikus kapcsolatok érdekében figyelembe veendő szempontokra, melyeket ezeknek a területek felhasználása, vagy beépítése során ajánlatos figyelembe venni, - javaslat a hagyományos népi mesterségek megőrzésének, vagy felújításának lehetőségeire, ezek terület, valamint létesítményei igényeinek kimunkálásával. A javaslatban új kategória a helyi védelem bevezetése. Ez tulajdonképpen a fejlesztés és rendezés felé egy figyelemfelhívás. Ebben a kategóriában kellene számba venni azokat az emlékeket, melyek központi műemléki védelmére nincs lehetőség, mégis jelentősen befolyásolják a falu egyediségét és így a falu harmonikus fejlesztésénél fon tos igazodási pontokat jelenthetnek. Általános gyakorlat a műemléki védettségekre tett javaslatoknál, hogy egy tájegységen vagy falun belül minden épülettípusból csak egyet vonunk védelem alá; azt, amelyik a típus jellegzetességeit a legtisztábban, a legkiérlel te bben viseli. E mellett sok esetben ugyanabban a faluban a népi építészet sok értékes alkotása áll kitéve a gyors erkölcsi és fizikai megsemmisülésnek. Ezeknek az értékeknek a védelmét kellene a helyi védelem segítségével rábízni azokra, akiknek valóban értéket jelenthet, persze csak akkor, ha ez az érték tudatosodik bennük, illetve ha jogos korszerűsítési szándékukban ez a védelem nem jelent lehetetlenülést is egyben. A jelenlegi műemléki szemlélet a városi emlékanyagnál már eljutott a változatlan fenntartás igényétől a korszerűsítés, a hozzáépítés, a továbbfejlesztés műemléki szempontjainak kidolgozásához, elméletileg és a védelem gyakorlatában is. Ha a falvakban is hatásos műemlékvédelmet akarunk létrehozni, ott is csak ilyen módon lehet eljárni és erre sajnos még kevés a jó példa. Szidjuk, elmarasztaljuk a karakteres parasztházak tönkretételét, a redőnyös új ablakokat, a tornácok befalazását, de nem segítjük az ott élőket a járható, az előbbieknél műemléki, faluképi szempontból és funkcionálisan is használható jobb megoldások megmutatásával. A helyi védettség esetén ezért célszerű lenne a javaslatban típusonként kidolgozni az épületek olyan korszerűsítési, átépítési alternatíváit is, melyek a falumúzeum tiszta szisztémájából kilógnak ugyan, de az élő falu hagyományokra épülő korszerűsítésénél nélkülözhetetlenek. El kell fogadni a népi építészeti emlékekben élők, az ezeket az épületeket használó emberek jogos modernizálási szándékát és segíteni kell, hogy a hagyományos keretekből a tovább vihető kötődések korszerűbb keretek között is fennmaradhassanak. Ennek természetesen az az ára, hogy merni kell különbséget tenni építményen belül a valóban fontos és a kevésbé fontos elemek között. Ha ezt a műemlékvédelem szakemberei nem merik vagy nem akarják vállalni, megteszi nélkülük a falutól és a szakmától is idegen, lélektelen magántervezői gyakorlat, melynek eddigi „eredményeit" mindannyian ismerjük. Hasznos lenne ha a műemlékvédelem saját eszközeivel intézményesítetten is több példát adna a megőrzés ilyen formáira és nemcsak a kiemelkedő idegenforgalmilag is frekventált helyeken. Hollókő, Tihany szép példái az ilyen beavatkozásnak, de Himesháza vagy Bol dogasszony fa fejlesztéséhez nem szolgálhatnak modellül. Jó lenne, ha a műemlékvédelem maga is korszerűsítene védett parasztházakat úgy, hogy megtartaná bennük eredeti lakásfunkciójukat is. Egy így kialakított szolgálati lakás orvos vagy pedagógus lakójával valódi igazodási pontot jelenthetne egy-egy faluban, és nem kívülről, kényszerrel, hanem belülről indítana egy folyamatot a hagyomány tisztelő igényesség, a harmonikus fejlődés felé. Mindebből érzékelhető, hogy a fejlesztés, rendezés és a műemlékvédelem szemléletének és módszereinek közös, együttes fejlesztése szükséges a falu eddigieknél harmonikusabb, organikusabb fejlesztéséhez. A fejlesztés, rendezés oldaláról az eddigieknél fokozottabban kell igényelni a műemlékvédelem segítségét. A műemlékvédelem sem állhat meg egy-egy épület vagy emlék védelménél, hanem felelősséget kell érezzen a falu egészének fejlesztéséért is, hiszen sajátos céljait is jobban, törésmentesen érvényesítheti a fejlesztés-rendezés összefüggés rendszereibe épülve. Meggyőződésem, hogy a népi műemlékvédelem táguló szemléletével készített vizsgálatok, illetve javaslatok szervesen beépülhetnek a falvak fejlesztési-rendezési terveibe, harmonikusabb megoldások felé terelnék a falvak fejlesztését és jelentősen csökkenthetnék a jelenlegi szervetlen fejlesztések, átépítések negatív hatásait is.