Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Barabás Jenő: A magyar népi építészet táji-történeti tagolódása

bizonyára az, hogy a külső hideg az ajtón keresztül ne jusson a szobába. Előfordul az is, hogy ebbe az előtérbe kemencét is építenek, de ez nem szükségszerű s főleg csak a múlt századi fejlődés eredménye. Az igazi tüzelő a szobában van, amit itt is, mint régebben máshol is „ház"-nak neveznek. Ez a tüzelő egy felfordított ládához hasonlítható, amelynek a nyitott teteje van alul. E láda hátsó felét a szoba falára erősítik, az első sarkainál pedig l-l vaslábbal alátámasztják. A földön, vagy egészen alacsony emelvényen a láda alatt tüzelnek. A tűz és szikra felfogódik ebben a ládában, a füst a tetején vágott kis nyíláson egy combvastagságú csövön át a padlásra jut s ott szétoszlik. A „ládát" rendszerint zöld, vagy barna mázas csempével sz ták befedni s ezek alkalmazásáról már a 16. századtól vannak adataink. Ez a szerkezet tulajdonképpen füst és lángfogó, amelynek régibb változata vesszőből készült, kör vagy szögletes formára, amit azután kívül-belül vastagon besároztak. E lángfogó alatt főztek, az itt égő tűz melegítette a szobát, sőt be is világította, hisz három oldalról nyitott oldala volt a kandallónak. Sokoldalú használhatósága miatt nem is nagyon volt szükség egy újabb főzőhelyiségre, a konyhára, éppen ezért ez (ti. a konyha) a kandallós házterületen csak nagyon későn, lényegében a 20. században lesz csak általános. Szemben az alföldi tájjal a kandallós házterület túlnyomórészt dombos, hegyes vidék, sok erdővel. Éppen ezért a legfontosabb építőanyag itt a fa. Leggyakoribb és egyben legrégibb a keresztboronás fal, amelynél a sarkoknál keresztezett gerendavégek mindkét irányban 20-30 cm-re kiállnak. Ritkább a zsilipéit és csapos borona alkalmazása. Gyakori viszont a favázas építkezés, amikor a tetőt tartó oszlopok közeit leginkább vesszőfonadékkal töltik ki. Ritkább és újabb a föld, illetve kőfalú épület. Jellegzetes e területen a tetőforma és szerkezet. A fedőanyag leginkább szalma, helyenként fazsindely. Nincs adatunk arra, hogy itt valaha is létezett volna szelemen (a tetőcsúcson végigfutó gerenda) s talán éppen ennek hiánya tette indokolttá, hogy rendkívül magas tetőket építsenek, ami e vidéken igen jellegzetes. A gazdasági épületek között itt az istálló és a csűr egyaránt fontos. E kettő rendszerint egy fedél alatt álló különálló épület, a lakóháztól elkülönülten. Speciálisak itt azok a csűrök, amelyek fő tartó szerkezete az épület belsejében található állvány. Ezeknél a csűröknél a bejárat mindig a rövidebb oldalon található s gyakran szekérrel is keresztül járhatók. Némelyik hatalmas méretével is felhívja magára a figyelmet. 3.) Harmadik táji típusunk az északi ház, pontosabban a belülfütős kemencés ház. Ez megtalálható volt az északmagyarországi hegyvidék területén, a Cserhát, Mátra, Bükk hegységek jelentették a centrális vidékét. Ma már csak egy-egy muzeális példány maradt meg belőlük. Ez a táji típus is szervesen kapcsolódik a szomszédos országok házaihoz, elsősorban a szlovákiaiakhoz, de lényegében ez a háztípus a keleti szláv ház helyi változatának tekinthető. Ahogy a keleti házterületen megállapítottuk a kandalló sokoldalú hasznosíthatóságát, úgy itt ugyanilyen fontos szerepet tulajdoníthatunk a kemencének. Ez itt a szobában volt található, szája is ide nyílott, ezért nevezzük belülfűtősnek. Formája azonban lényegesen eltér az alfölditől, alacsonyabb, kocka alakú, széles, nagy lapos tetővel, amelyen 3-4 ember is tudott aludni. Ez a ház őrizte meg legtovább a középkori kemencés füstös ház rendszerét, amennyiben az eddig ismertetett formája attól lényegében nem tér el. A változás a 17—18. század fordulóján csak csekély módosulást hozott. Csak annyit, hogy a kemence szája fölé egy kb. derék vastagságú füstfogó hengert építettek, amely a padlásra vezette a füstöt. így a ház félig füstnélküli lett, de továbbra is a kemence szája előtti agyag emelvényen, vagy még inkább a kemencében főztek. Sokoldalú volt e kemence szerepe; sütés, főzés, melegítés, szárítás, alvóhely. Ennek következtében itt sem volt különösebb szükség konyhára, s az itt is későn alakult ki. A kemencés helyiség mellett itt is megtalálható volt már a középkortól egy helyiség, ami leginkább csak belépőtér volt s ebből nyílott a szobával ellentétes oldalon egy kamra, amiben aludni is szoktak, amennyiben a család nagyobb létszámú volt. A középütt elhelyezkedő helyiség szerepe a 18. század végétől kezd megváltozni. Előbb a kemence szája fölé épített füstvezető csövet döntik meg ferdére s így a füstöt az ide vezeti. Az az előnye ennek a megoldásnak, hogy a csőben felcsapódó szikrák nem juthatnak egyenesen a tetőre, hanem előbb oldalt haladva lecsendesednek, kihunynak. A 19. században aztán alföldi hatásra, főleg a folyók mentén szabadkéményeket kezdenek építeni s így a már konyhába vezetett füst most már ezen keresztül a szabadba, a tetőn kívülre távozhat. A 19. század második felében újabb változás lép fel, amennyiben az egész kemencét megfordítják, szája így most a konyhába nyílik. Ezzel a szoba teljesen füsttelen lesz, de ettől kezdve a tüze lő szerkezet is kívülfűtőssé válik. Az utolsóelőtti változás az, hogy a szobai kemence formáját is megváltoztatják: a nagyméretű kockakemencék helyére magasabb, alföldi kemencéket építenek. Az utolsó fázisban aztán a nyitott kémény és nyitott tűzhely helyett is zárt kéményt és takaréktűzhelyet vezetnek be a városi, polgári építkezésnek megfelelően. Az építő anyag és technika a kandallós házterülethez hasonló, azzal az eltéréssel, hogy itt kevesebb erdő lévén a borona és a favázas építkezés kb. 1 évszázaddal hamarabb visszaszorul s helyette ennyivel korábban megjelenik a kő és a föld. A tetőformában jelentkezik bizonyos sajátosság. Az eredetileg 4 lejtésű (azaz kontyos) tetőt itt úgy készítették, hogy a két végén kis háromszögletű nyílást hagytak, talán azért, hogy ezen keresztül a füst eltávozhasson. Később ez a nyílás egyre nagyobb lett, deszkával be is fedték. A terület déli peremén már tulajdonképpen kétlejtésű nyeregtetőkkel találkozunk, de azért a ház két végén megmaradt egy 50-100 cm széles zsúppal vagy cseréppel