A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben

Lényegében a történelmi városképek egysége is ezen alapszik, mégsem érezzük monotonnak vagy ötlettelennek a hasonló jellegű házak együttesét. Egy másik érdekes változata ennek az irányzatnak a soproni Szent György utca 18. sz. épület, amely az , ives utcavonalat követő földszint felett fürészfogasan lépcsőzött zárterkélyekkel mozgatta meg az emeleteket. Bár önmagában kellemesen oldja a hosszú homlokzatot és a motivumnem idegen a magyar városképben, az adott helyen való alkalmazása némileg vitatható, mivel olyan helyen idézi ezt a védelmi jellegű motívumot, ahol ennek történelmi alapja nincs. Az eddigi példákhoz képest ujabb lépéssel előbbre lépett a modern épitészeti megoldások terén - ismét a budai Várnegyedben - a Szentháromság utca 9-11. sz. ház tervezője. Mig az eddigiek alapgondolata a hagyományos falazott szerkezetekből formáiható, lényegében a fal - nyilas viszonylatra épülő homlokzatrendszer volt, itt az építész a hagyományos szerkezetek helyett acélvázas függönyfalat szereit a homlokzatra. Az épület alapgondolata, hogy a történelmi városképbe nem csupán hagyományos szerkezetek és anyagok alkalmazásával lehet beilleszkedni, hanem azoktól eltérő, teljesen mai eszközökkel is lehetséges olyan épületet formálni, amely a régi városképpel harmonizál. A történelmi beépitési vonalat itt Is csak a földszint üvegfala Őrzi, de e fölött minden történelmi reminiscenciától elszakadva emelkedik a függönyfalas épület tömege. Bár a magas tető, mint az egységes városkép kötelező eleme kicsit egyénien formálva megjelenik felette, de a homlokzat és tető hagyományos kapcsolata helyett a függönyfal önálló életet él és szerkezeti logikájának megfelelően ugy zárul, mintha lapos tetős épület volna. Hogy az épület ennek ellenére valóban beilleszkedik a történelmi városképbe, azt ugy véljük, elsősorban annak köszönhető, hogy a függönyfal markáns rasztere pontosan azt a függőleges arányrendszert veszi át, amely a hagyományos városkép alapvető jellemzője, mint azt már az előzőkben hangsúlyoztuk. Emellett a függönyfal acélváz szerkezete ugy van megoldva részleteiben, hogy a vázszerkezet osztásai bizonyos plasztikai tagolást is nyújtanak. Ez azért lényeges, mert a hagyományos architektúra által alkotott városképet - a tagozatok, párkányok által meghatározott finom plaszticitás is jellemzi, igy a beilleszkedésben a tömeg és arányrendszer mellett ez utóbbi tényező is szerepet játszik. Hasonló szerkezeti és formai megoldással élt az Uri utca 62. sz. palota bástyasétányi szárnyának tervezője, amikor itt az eddig beépitetlen oldalon - az épületnek akadémiai kutatóintézetként való újjáépítése során - egy uj épületszárnyat kellett beépiténi. Az összhatás az igényesebb anyagok használata folytán talán még elŐnyösebb és még meggyőzőbben bizonyitja, hogy nemcsak a hagyományos anyagokkal, hanem teljesen korszerű fémüveg szerkezetekkel is lehetséges a történelmi környezettel harmonizáló megoldásokat alkalmazni. Külön is hangsúlyozni szeretnénk, hogy az elemek hosszúkás, téglalap alakú arányaiból kiadódó rendszer itt is milyen szerencsésen biztositja azt a ritmikai tagolást, amely a szorosan egymás mellé sorolt ablakok sávjának horizontális tendenciáját feloldja és a hagyományos környezet épitészeti karakterével összhangba hozza. Ezzel szemben a Disz tér 8. sz. épület tervezője - bár hagyományos anyagokkal és szerkezetekkel dolgozott - az ablakok vizszintes sávban való komponálásával az eddigiekhez képest uj tendenciát valósított meg. Annak ellenére, hogy az épület finoman tagolt tömegével, hagyományos anyagaival és kulturált részletképzésével végülis ízléses és színvonalas alkotás, mégis ugy érezzük, hogy hangsúlyozott horizontalitásával, egyéni arányrendszerével kevésbé szerencsésen alkalmazkodik a környezet épitészeti karakteréhez. A horizontalitás hangsúlyozása, a környezettől idegen arányrendszer alkalmazása, a falsík felbontása loggiákkal és erőltetetten uj, markáns diszitőfelületek a homlokzaton - a beilleszkedés problémáinak egész sorát vetik fel a T

árnok utca 13.

sz. házon. Úgy tűnik, mintha az építész a magasság,illetve tömeg-