A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Mendele Ferenc: Falusi népi építészeti együttesek védelme és hasznosítása

(középmagyar) háztioushoz tartozó épületekből álló műemléki együttest határol. A műemléki jelentőségű területen 65 "földfalas", általában három osztatu, ollós záras-szelemengerendás tetőszerkezetű, (a XIX. század második felét örökitő) épület áll, ebből 25 egyedileg is védett. (Az épületek között legnagyobb számmal halász- és zsellérházat - ezek között un. "iker-zsellérházat" - találunk, de a nagyobb méretű "tanyásgazdaház" sem ritka.) Közöttük és mellettük a korábbi és a mai fejlődésnek megfelelően többszörösen átépitett lakóházak helyezkednek el. Mindezek együtt alkotják azt a térbeli együttest, amely nem egyetlen kort, hanem a történelmi folyamatosságot fejezi ki. E zt a sokrétű, a társadalmi fejlődésnek megfelelően egymásra rakódott, vagy egymás mellé sorozódott épületet és épületrészt védve azonban alapos mérlegelésre is szükség van, hiszen mégsem tekinthetünk minden történeti rtteget, minden épitészeti objektumot egyformán értékesnek, következésképpen egyformán megtartandőnak. Első ütemben (az elkövetkezendő egy évtizedben) az Öregvár-utca egyik szakaszán álló 17 épület helyreállítására kerülne sor - ezekben vendégházakat, turistaszállókat, múzeumi és kiállitóhelyiségeket, valamint vendéglátó ipari (éttermi stb.) és idegenforgalmi egységeket tervezünk kialakítani. A védett terület nagyobb részét - ideértve az Öregvár utcát is - továbbra is lakottan szeretnénk védeni és gondozni, bár - hogy a századelőről még ittmaradt (réteg főleg halászattal és kevéssé földmüveléssel foglalkozó) lakosság tehetősebb része e területről sorra elköltözött és igy a település szegényebb rétege maradt a belváros e részén - ez várhatóan nehezen és komoly anyagi áldozatokkal lesz csak biztositható. (Átmeneti megoldásként az épületek köztulajdonba vételét és - felujitott állapotban - továbbá lakáshasználatát szorgalmazzuk. Az OMF anyagi támogatásával eleddig ez kétharmad részben meg is történt.) Fertőrákoson, a volt mezővárosban a műemléki jelentőségű terűlet külső határa északon és délen az egykori városfallal esik egybe; a másik két oldalon a pajták sorával meghatározott vonalon húzódik. A település középkori eredetű, oklevelek először a XIII. században emiitik. (Első temploma is hasonló koru.) Középkori fejlődését kiemelten a fertői halászat és a tó-menti kereskedelmi útvonal határozta meg, de jelentős szerepe volt mindig a kőfejtésnek is. (Ismeretes, hogy bányáit már a rómaiak is művelték és a környéket még a XVIII-XIX. században is Fertőrákos látta el jó építőkővel.) A győri püspök állandó birtoka a falu, s különösen Győr török hódoltsága korában jut e réven fontos szerephez, mint püspöki székhely. 1582-től mezőváros, vásártartási joggal. A török 1683-ban szinte teljesen elpusztitja s ezután történik németajkú lakossággal való újratelepítése. Mai épitészeti arculatát az 1843-ban tombolt tűzvész után nyerte. Kora-középkori morfológiai fejlődésének két fázisára dr. Vargha László világitott rá. Kimutatta, hogy a település magva a mai Fő-utca kis orsó-szerű bővületénél volt. (Itt lényegében egy halmaz-település jött létre. ) A FŐ-utca másik, nagyobb bővülete a gazdagodó-fejlődő település nyugatra tolódó központjaként a XVI. században alakul ki. ) A Fő-utca jellegzetes fésűs, oldalhatáron álló beépitése, az oromzatos homlokzatú házak egységes épitészeti arculata az 1843. évi tűzvészt követő ujjáépités során alakult ki, bár a későbarokk, klasszicizáló és eklektikus homlokzatú épületek közül jónéhány sejthetően középkori eredeUi. A település műemléki védelme és szerepének meghatározása még további értékfeltárő munkát igényel. Nevezetesen: tisztázatlanok még a falu jellegzetes udvar - (házhely) - formáinak teljes fejlődési folyamatai. Külön figyelmet érdemelnek a pajták is, melyeknek mind for mai - s zer keze ti kialakításuk, mind pedig elhelyezkedésük, a többi épülethez és a gazdasági udvarhoz való viszonyuk megőrzendő ér-' téket képviselnek.