A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Mendele Ferenc: Falusi népi építészeti együttesek védelme és hasznosítása

pedig a ma is meglevő értetlenség vagy kényelmesség akadályozza munkánkat. Ezért az elmúlt években a kisebb, akárcsak 4-5 portából álló egységek megőrzésére is törekedni kényszerültünk, mert nem egy esetben (pl. Fertőszéplakon) az eredetileg összefüggő házsorból csak ennyi maradt meg. Máshol - Balatonakaiiban, Balatonarácson, Mezőkövesden stb. - kisebb faluképi együtteseket védünk és a korábbinál hathatósabban támogatjuk (pl. Tarpán, Tápon stb.) a településtörténeti értékek megőrzésére irányuló helyi kezdeményezéseket és törekvéseket. Újabb és örömmel konstatált lehetőségeink adódnak a természetvédelem hazai sikerei kapcsán. Tájvédelmi körzet részeként igy van alkalmunk védeni pl.Ocsa község régi településmagját, a mintegy 60 portát magába foglaló Öregfalut (a pincesorral és a temetővel együtt). A magyarországi népi műemlékek is egy, a közelmúltban megszűnt gazdasági és társadalmi életforma kereteit példázzák. Ezek az épületek egyben egy-egy zárt közösség történeti, műszaki (helyenként esztétikai) értékeire utalnak. Előbbiből következően funkcionális avulásuk az átlagosnál sokkalta gyorsabb (a néni emlékek egyik nagy csoportjára - a gazdasági épületek jó részére - ma már gyakorlatilag nincs is szükség). Utóbbi pedig azt is jelenti, hogy az ilyen régi épületek fenntartásának műszaki konzekvenciái (tapasztott sövényfal javitása, nád- és zsúpfedés pótlása stb.) ma már csak esetenként és akkor is nehezen biztositható. A funkcionális avulás átlagosnál nagyobb mértékével magyarázható, hogy a népi műemlékek védelménél Európa-szerte a múzeumi felhasználás vált gyakorivá, kezdetben szinte kizárólagossá. A helyreállított parasztházakban berendezett néprajzi kiállitások, védett rezervátumok (egész falvak, vagy csak településrészek), méginkább pedig a Szabadtéri Néprajzi Muzeumok sora tanúskodik erről és a mai gyakorlatunk is korábban csak ezt példázta. Az ezzel kapcsolatos eredmények ismertek, mindenki által becsültek és kétségtelenül a népi műemlékek védelméhez korrekt, a további gyakorlatban is nélkülözhetetlen lehetőségeket biztosítanak. Kizárólagossága ellen azonban elvi és gyakorlati szempontból egyaránt opponálunk. Véleményünk szerint nem szabad sterilizált muzeumfalvakat (rezervátumokat) létesiteni, sőt ellenkezőleg: minden eszközzel a népi műemlékek jellegének és karakterének megfelelő, lehetőleg az eredeti funkcióra utaló hasznosítást kell szorgalmaznunk, illetve biztositanunk. Ennek kielégítése esetenként együttjárhat az alaprajz vagy egyes meglevő szerkezeti elemek részbeni módosításával, változtatásával; máshol a mai épitési gyakorlattal analóg jogos igények (pl. szigetelt falak) biztosítását igényli. A kevés jó példa alapján érthető, ha ezt a gyakorlatot nehezen és komoly fenntartásokkal fogadjuk el mi magunk is, de merev elutasítása a népi műemlékek - méginkább együttesek - védelmének lehetőségeit csökkentenék. Ezt azért is figyelembe kell venni,mert a falusi műemléki együttesek fenntartását a korlátozott felhasználási lehetőségek, valamint a tulajdonjogi kötöttségek (kevés kivétellel magántulajdonban vannak) különben is aránytalanul megnehezítik. A népi műemlék sorsa Magyarországon ma még - függetlenül a törvényes rendelkezésektől - gyakorlatilag személyekhez (családokhoz) kötődik. Lakói pedig - ritka kivétellel - kizárólagosan a szegénység jeleként értékelik régi házaikat és közvetlen környezetük megbélyegzettjeiként viselik sorsukat. Házaikat igy akkor is lebontják - a törvénytisztelők "csali" elhagyják -, ha ezt sem a funkcionális, sem a műszaki avulás nem indokolja. Ennek a szemléletnek a megváltoztatásáig - jó esetben is egy-két évtizedig - fokozottabb aktivitással kell népi műemlékeink "átmentését" biztositanunk, hiszen a gazdasági struktúra és a hagyományos "üzemi" szerkezet megváltozása még ma is a korábban mezőgazdasági jellegű településeknél a legnagyobb mérvű. Ebből következik, hogy falvaink egyre dinamikusabb átalakulása