A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben

épület. Azáltal, hogy a szomszédos épület tűzfalához nem csatlakozik szorosan, hanem elválik tőle, a két szomszédja között városszerkezetileg idegenül hat. Ugyanakkor külső megformálása - annak ellenére, hogy ugyanolyan függönyfalas szerkezetet használ, mint az előző példák közt már tárgyalt épületek - mégis idegenszerüen hat a környezetben. Ennek egyik oka - ugy tűnik - éppen az előzőekben többször hangsúlyozott arányrendszerben rejlik, amely itt, fekvő formájú négyzet mező ivei nem tud harmóniát te­remteni a környezet arányaival és ritmusával. Ehhez járul az egész épület merev sikokkal határolt meg­jelenése, amelyben sem az üvegfalak osztóbordái nem adnak semmi plasztikát, sem a tetőfelület sikja, amely az eddig minden uj épületen alkalmazott cserépfedés helyett élettelen, merev müpala lemezekkel van borítva. Az építész mindent megtett, hogy a Várba nem illő, tulnagy tömegű üzemi épületet tor­nyaival együtt valamiképp belesimítsa a Vár együttesébe, de nem csak rajta múlott, ha ennek látványa nem okoz zavartalan örömet. Itt is a feladat maga, az adott építési program kényszere már eleve ma­gában hordozta annak városképi konzekvenciáit. Az utóbbi évek legtöbb vitát kiváltó épitkezése volt a budai Várnegyedben az uj Hilton szálló. Ebben az esetben maga az épület funkciója, egy szálloda építése a Vár ezen pontján önmagában nem volt hely­telen. Már a Vár korábbi rendezési terveiben is elő volt Irányozva erre a helyre egy kisebb szálloda, amire a történelmi városrészben természetesen van igény. Ezen a helyen már a XVII. század vége óta nagy tömegű kolostorépület állott, tehát egy nagyobb méretű mai középületnek ide való telepítése nem állt ellentétben a Vár történeti és városszerkezeti hagyományaival. Az adott esetben két szempontot kel­lett egyeztetni: a terület műemléki adottságait, illetve városképi követelményeit egyrészről, és egy nem­zetközi szállodakonszern rendkivül kötött technológiai előirásait másrészről. A több éven át több válto­zatban folyó tervezői munka végeredményében ugy véljük, megoldotta ezt a nehéz feladatot, hogy az ér­tékes középkori maradványokat és a városképileg döntő fontosságú XVIII. századi homlokzatot szervesen beleillesztve az uj koncepcióba, a régi és uj egymásrarétegződését, a történelmi kontinuitást egységes épitészeti élménnyé ötvözte. Az uj épületszárnyak megformálásánál helyes érzékkel választott egy olyan rendszert, amely erőteljes függőleges tagolást ad a nagy tömegű uj épületeknek. Ezzel egyrészt jól kap­csolódik a környezet különösen hangsúlyos vertikális jellegéhez, másrészt plasztikájával, árnyékhatásá­val kedvezően oldja a nagy felületeket. A Hilton szálló problémája annak tömegében rejlik. Nem alaprajzi kiterjedésében, amely pontosan követi a történelmileg kialakult beépítési vonalakat, hanem az uj szárnyak magasságában. Az eredetileg 250 szobára tervezett szállót tervezés közben felsőbb utasításra 300 szobásra növelték, ami csak a ma­gassági irányban való növeléssel volt kielégíthető, fgy az elméletileg betartott történelmi ereszmagas­ságok fölé két sor tetőemelet került, ami nem vált az épület előnyére és aminek eredményeképpen az eredetileg jó arányú homlokzatok rövidülésben nézve hatemeletes tömbbé állnak össze. Hasonlóképpen vitatható a középkori Domonkos templom csonka tornyának modern eszközökkel való felmagasitása, amit nem annyira műemléki szempontok, mint a Hilton szálló technológiai elŐirásai tettek szükségessé. Az itt bemutatott példákból nagyjából az a következtetés vonható le, hogy uj épületeknek a törté­nelmi környezetbe való beilleszkedése elsősorban magának az építési programnak megfontolt kialakításán, az uj funkció követelményeinek a meglevő környezet adottságaival való gondos egyeztetésén múlik, más­részt pedig a megformálás során a tömeg, az arányrendszer, a ritmus, a plasztika helyes megválasz­tásán. Ezen belül minden környezet más és más jellegzetességekkel rendelkezik, ezért mindenhová ér­vényes recept erre nem adható. A magyar városok történelmi arculatához - ugy tünlk - elsősorban a

Next

/
Oldalképek
Tartalom