A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Dr. Tilinger István: A magyar műemlékvédelem jellegzetességei

gyakorlatunkon. Mi mindig is azt tartottuk szem előtt, hogy a helyes műemléki helyreállítás alapkérdése a hitelesség és az élménykeltő bemutatás, ha a tervezői invenció a megengedett határokon belül változatokat is produkál. Igy azután soha nem szorgalmaztuk romok erőszakos kiépitését, nem engedtünk teret a hitelesség rovására a túlzott esztétizálásnak. Mindig is igyekeztünk szem előtt tartani egy épület történelmi kialakítását és igy vigyáztunk a purizmus veszélyeire is. Ugyanakkor azokban az esetekben, midőn a jó funkció, a mindennapi használat a belső korszerűsítését kívánta meg, nem zárkóztunk el ettől addig a mértékig, amely még nem sértette a műemlék jelentéstartalmának zavartalan érvényesülését. A korszerűsítés településméretben is követelménye a mai életnek. Ez összefügg az infrastruktúra, a közlekedés, a világítás kérdéseivel is - hogy csak a legfontosabbakat említsem - s külön témaként a háborü.örökségéből és a városrendezésből adódó, régi környezetbe történő uj beépítéssel is. Ez utóbbi épitészeti tevékenység a müemllkvédelem története folyamán soha sem volt megnyugtatóan tisztázott. Ma azt valljuk, hogy az uj beépítésnek régi környezetben is a ma nyelvén kell megszólalnia. Ez az elv azonban csak kerete lehet az egyedi megoldások sok fajtájának, amelyekben a tervező építész kulturáltsága és tehetsége a döntő. Az uj anyagokkai-szerkezetekkel történő - gondosan mérlegelt- kiegészítés az épületek helyreállításánál is módszer lehet. Egy műemléki épülethez szervesen kapcsolódnak képzőművészeti elemek. KŐ-, fa- és falképrestaurátori tevékenységünkre érvényesek az épületekkel kapcsolatban elmondottak. A magyar műemlékvédelemnek fő jellegzetessége az is, hogy képes reagálni az uj követelményekre, érdeklődéssel fordul az ^uj területek felé. Még nem is olyan régen szerényen, s csak néhány kutató ismeretanyagában meghúzódva vártak jobb sorsukra népi épitészeti emlékeink, a falu népe sajátos szerkesztő és gondolatvilágának tanúi. Igaz ugyan, hogy akkor még erőinket jobban lekötötték az építészettörténet nagyobb feladatai. A fő ok azonban mégis emezek elkülönült jellege, a hozzáértő szakértelem hiánya volt a műemlékvédelem területén. Most már viszont egyre nehezebb felvenni a versenyt a falu életének gyökeres átalakulásával, szemléletváltozásával. Mégis ,ugy gondolom, ma már megfelelő módozatait találtuk meg a falu egyedi épitészeti emlékeinek fenntartására. Az eredeti formában, esetleg korszerűsített belsővel való megtartás céljából az épületek tulajdonosainak -akik ezt vállalják - éves fenntartási átalányt utalunk ki, amelyet igazoltan házuk karbantartására fordítanak. Emellett lehetőség van nagyobb munkák esetén egyszeri anyagi támogatás biztosítására is. Szerény keretekkel rendelkezünk arra a célra is, hogy egyes épületek közösségi célra (óvoda, posta, emlékház stb.) történő megvásárlásához a tanácsoknak segitséget adjunk. A helyszínen meg nem védhető épületek egyeztetés alapján az ország valamelyik szabadtéri néprajzi múzeumába kerülnek. Ezek közül legtanulságosabbak a zalaegerszegi és a kiépítés alatt álló szentendrei szabadtéri néprajzi muzeu m. A feltárás és védelem korábbi szakaszát mutatja legujabbkori, - XX. századi - és a korai nagyipari fejlődés épületanyaga, bár ezen a téren is számot adhatunk az eredményekről. Az eklektika, szecesszió és a s zázadeleji modern építészet hazánkban is értékes alkotásokat hozott létre. Ezeknek legszebbdarabjai Budapest vonatkozásában 1977-től védelem alatt állnak. Gyérebb azonban azoknak a jel-