A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)
Dr. Tilinger István: A magyar műemléki állomány elemzése
Még az előző kérdéscsoporthoz tartozik, azonban a törvény gondoskodik az egyedi műemlékek környezetének automatikus védelméről is. Ez ugy valósul meg, hogy a müemlékjellegü és városképi épületek esetében védettnek tekintendő a telek is, amelyen az épület áll, hogy felügyelni tudjunk az esetleges közeli beépítésre. Műemlék esetében automatikusan, már azáltal, hogy az épület műemlékjegyzékben van, védett az épület telke és a vele szomszédos telkek is. Ezen túlmenően célszerűnek látszott létrehozni egy olyan rendszert, amely külön - telektől függetlenül - attól terjedelmesebben ad védettnek kimondott lehatárolást. E két területi védelmi kategória egyikét nevezzük műemléki környezetnek. A műemlékjegyzék a lehatárolás folyamatos felsorolásával körvonalazza félreértésmentesen a műemlék környezetét képező védett területet. A lehatárolást gondos mérlegeléssel kell meghatározni, gondolva arra, hogy a valóság jóval összetettebb a helyszínrajzi siknál. Utcatenfrelyekben sem szerencsés kijelölni a határvonalat, mert az egységes utcaképek felbillentéséhez vezethet. A lehatárolt műemléki környezeten belül tervezett munkák csak a műemléki hatóság engedélyével végezhetők el. Jelenleg mintegy másfélszáz kijelölt műemléki környezetet tartunk nyilván. Ezek közé a hozzánk most térben legközelebb esők közül olyanok tartoznak, mint a feldebrői, a tárnaszentmáriai igen korai román templomaink és környezetük, a bélapátfalvai cisztercita templom, a kisnánai vár s - az ismertebbeket tekintve - a fertődi volt Eszterházy kastély, a visegrádi vár, ajaki románkori együttes műemléki környezete és még több hasonló. A településrendü műemlékvédelem másik kategóriája a történeti nagyobb egységek, városmagok védelmét célozza. Ezek az úgynevezett műemléki jelentőségű területek. Ma az országban 21 műemléki jelentőségű területet tartunk nyilván. Ezek közül lő városban, 5 falun fíelyezkedik el. Jelentőségénél és számarányánál fogva vezető szerep illeti meg a budai várnegyedet, amelyet 147 védett épület határoz meg, s amely jelenlegi tagolódását még a XIII. században nyerte, noha már korábban is lakott volt. Ez a hosszúkás, viszonylag vizszintes platóval rendelkező várhegy, amelyet joggal nevezett a hódoltságkor itt járt Evlia Cselebi török utazó "oszmánli gálya" -nak, a magyar államiság és történelem "koronatanuja" volt az idők folyamán. Az indokolt lokálpatriotizmuson tul most hadd emlitsem másodikként történelmi városaink sorában Székesfehérvárt, az Árpádkor királyainak koronázó és temetkező helyét, amelynek centrumában, a romkertben ma is láthatók az I. István alapította bazilika alapfalai. A város védett magja annyiban hasonlit a budaiéhoz, hogy szintén hosszanti elnyújtott formát mutat, ezzel szemben sik terepen feszik, amelyből csak keveset magasodik ki a székesegyház dombja. A városszerkezet, sőt régi utcanevek elemzése során ismerjük meg a mocsaras szigetvilágra telepult város kibontakozásának útját. Mind a tizenhat védett városmagról szólni ennek az előadásnak keretei között nem lehet; az érdeklődők könnyen tájékozódhatnak felőlük kiadványainkból, elsősorban a most megjelent műemlékjegyzékünkből. Emlitést kívánok azonban tenni még néhány karakteresebb példáról. Kétségkivül Budapest mellett legfontosabb történeti együttesünk Sopron belvárosa. Sopron ma már a városméretu műemlékvédelem legfontosabb magyar példáinak egyike - ha éppen nem legkiválóbbja. A te lepülésszerkezet és az épületanyag híven őrzi a történelmi mult patináját. A belvárosi tervszerű rekonstrukció előnyös helyzetet teremtett a bemutatás, fenntartás, mindennapi használat szempontjából is. A megye másik műemléki városa Győr, a római kori Arrabona jelenkori városmagja az olaszbástyás városfalak közötti szabályos, hálós utcarendszert Őrizte meg számunkra.
