A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)
Géczy Csaba: A gyöngyöspatai faszobrászati helyreállítás
virágkehe lybôl kibomló félalakos szobrok, királyok és próféták trónolnak, A figurák két-két ivben övezik az oltárképet, s az ivek felső találkozásánál a kompozíciót az isteni Gyermeket tartó Mária koronázza. Jessze fejénél és lábánál egy-egy a családfára mutató, s a kandelábert tartó álló angyal őrködik. Egyedülálló a szentségház művészi kialakítása: a Jessze testéből kinövőtörzs valóságosan is magában rejti Krisztus teste misztériumát. A fába vájt fülke ajtaján festett Golgota jelenet látható. Sajnos Jesszét, a fatörzset csaknem teljesen eltakarja az eléje helyezett nagyméretű copfstilusu tabernákulum és az oltárasztalon álló gyertyatartók, virágvázák erdeje. Az 1811-es Canonica Visitatio említi először az oltár uj tabernákulumát, amely később indokolandó feltételezésünk szerint 1806-ban vagy 1807-ben került a templomba. A szentély boltozatig nyúló, csaknem 8 méter magas aranyozott, ezüstözött retabulum háttere kékszínű csillagos eget utánzó deszkázat. A szobrok stílusa, ruházata a XVII. század első felére mutat. A tiz király és hat próféta megjelenése egyénitett, mozgásuk a zárt forma ellenére életteli, dinamikus. A próféták és az idősebb királyok dúsan csavarodó szakálla még a gótikus művészet hagyományait tükrözik, az egész szimbolikus, könynyedségében is magasztos kompozíció azonban a reneszánsztól megérintett korabarokk formajegyeit hordozza. Az életfa ábrázolásokból táplálkozó Jessze-fa téma a XI. századtól a XVIII. századig végig húzódik az európai művészetben, megjelenik retablőn, miniaturán, monstrancián épp ugy, mint bútorokon. Fa helyett gyakran szőlővesszőből sarjadnak az ősök. A különböző formai típusoknak egyik változata a patai, e tipus jellemzője Jessze fekvő alakja, és a szobrokat tartó virág - vagy levélkelyhek alkalmazása. Természetesen a származás fa ábrázolása nem törekedhetett teljességre, a Máté evangéliumból ismert teljes nemzetség, a harminchat ős bemutatására. Néhány azonosítható vagy valószínűsíthető figura kivéte lével Gyöngyöspatán sem ismerjük, hogy pontosan kiket ábrázoltak, de nem is ez a lényeg. A vér szerinti nemzetségbe nem tartozó próféták szerepeltetése világosan jelzi az életfa szimbolikus tartalmának elsődlegességét. A XV. század második felében válik a Jessze ábrázolás az oltárépitészet gyakori témájává. A XVII. századból Dél-Lengyelországban és Sziléziában egy sor Jesszét ábrázoló retablő maradt fenn. A témával részletesen foglalkozó Dr. Baranyai Béláné fejtegetéseit követve, oltárunk előképeinek kutatása szempontjából két tárgy érdemel különleges figyelmet: a krakkói egyházmegyében levő bieczi plébánia templom oltára és a krakkói Mária templom egyik stallumán látható ábrázolás. Anélkül, hogy a két alkotásnak a patai oltárra gyakorolt hatását itt most részletesen elemeznénk, fel kell tételeznünk, hogy oltárunk megrendelője ismerte vagy látta azokat. A megrendelő talán maga a mély teológiai tudású, széles látókörű, kifinomult művészi Ízléssel megáldott patai főesperes lehetett, aki mint az egri káptalan tagja, megfordulhatott a török megszállás idején a Kassa melletti Jászon székelő püspökségen. Kassa ezidőben is - a XVII. század első felében - élénk kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn a Kárpátokon tuli területekkel, Dél-Lengyelországgal. Kassán alkalmas magyar műhelyt is találhatott az oltár elkészítéséhez. Retablónk feltételezett megrendelője tehát valamikor 1610. és 1663. között működhetett Gyöngyös patán. A templom déli mellékhajójában ma is álló, figyelemre méltó korabarokk mellékoltárt ugyanis - predelájának felirata szerint - 1653-ban emeltette Királyi Mihály patai plébános. Azt is tudjuk, hogy 1669-ben építenek négy evangélista, négy egyházatya és szt. Mihály szoborral díszített szószéket; tehát a két rangos alkotás születése között több mint tizenöt év telt el. Ha az igényes főoltár magas költségeit tekintetbe vesszük, talán nem tévedünk, ha készítésének időpontját ujabb tiz-husz évvel a mellékoltár
