A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Dávid Ferenc: A falkutatások szerepe a műemléki helyreállításokban

A falkutatásban a korábban felsorolt nehézségek miatt a szondák sokaságára van szükség. S mert a jelenségek értékes vagy kevésbé értékes volta nem mindig tisztázható azonnal, két kiegészítéssel kell ellátnunk a nagyobb felületű feltárási módszer, "a szelvényes kutatás" igenlését. A kiegészítések a következők: Az épület rétegeinek egyenlőtlen pusztulásából adódóan niindig akadnak olyan pontok, amelyeken a legújabb kori, igy könnyen indentifikálható és az értékelés szempontjából közömbös beavatkozások az épület mélyebb rétegeit is elérték. Egyszerű példaként említjük a mindenütt meglevő villany és más vezetékeket, a nagyobb felületű ujabb vakolat megújításokat. Ezek visszabontásával történeti rétegek pusztítása nélkül olyan metszeteket, szondákat, kutató árkokat nyerhetünk, amelyek tájékoztatnak az egymásra rétegződések mennyiségéről, sőt az egyes jelenségekről is. Az ilyenfajta előzetes tájékozódás nemcsak veszélytelen, de módot ad arra is, hogy a kutatás kezdetén a teljes történeti anyagról bizonyos értesüléseink legyenek, s szemléletünk azonnal viszonyitóvá, diakronná alakuljon. Második kiegészítésünk abból a korábban hangzott tényből von le következtetést, hogy az épület teljes felületében sohasem kutatható, s nemcsak támfalak meghagyására kell szorítkoznunk, mint a régészeknek, de nagy összefüggő, értékesnek felismert felületek érintetlenül hagyására. A jelenségek pontos és jő megfigyelése mellé a kutatás minden időszakában valamilyen, az épület.egészét elképzelő gondolattal kell rendelkeznünk. Vagyis ilyesmiket kell gondolnunk: Ha ez itt igy van, akkor amott pedig ugy kell lennie. Időleges rekonstrukciókban kell gondolkodnunk, s lehetőleg mindig befejezett épületekben, amely padlóval, mennyezettel, lépcsővel, ajtóval,ablakkal, tetővel rendelkeznek. Az ilyen módszerű kutatás természetesen arra törekszik, hogy a részkutatásokat, az egyes rétegekben talált dolgokat elvezesse egy-egy jellegzetes pontig, az épület egy sarkáig, ajtajáig, ablakáig, s igy azokat egy-egy viszonylag korhoz köthető részlethez viszonyítsa. A rétegszerü kutatás olyan módszer tehát, amely egymás után állítandó jelenségeket s az ezek közötti relativ kronológiát produkálja. Minden kutatásnak sarkalatos pontja, hogy minél több olyan részletet találjon, amely abszolút módon körmeghatározó. Állandó párhuzam a régészet, ezeket a biztos pontokat a cserép és a pénz anyagban találta meg. Vajon van-e módja a falkutatásnak is ilyen biztos támpontok megtalálására és alkalmazására? Nem szólunk itt az építészet nagy formáinak korhoz kötöttségéről, stílusváltásokról, mert a művészettörténet sajátos területe. Ez a tudomány egyébként kidolgozott apróbb részletekre vonatkozó ismereteket is, nevezetesen a faragott kövek, ajtók, ablakok, bordaprofilokkor szerinti tipizálását, melyeket a régészek cseréptanának megfelelően alkalmazhat a falkutató. Az ilyen jellegű kutatás természetesen sok meggondolással alkalmazható csak, hiszen minél bonyolultabb egy faragvány, annál pontosabban köthető időhöz, s ugyanakkor az egyszerűbbek nagyobb időszakra érvényesek. A gyakorló kutató tudja, hogy mindennapjaiban mennyivel többször fordul elő az utóbbi eset. Mindezek ellenére mégis azt mondhatjuk, hogy a mindenkori falkutatás egyik legfontosabb fogódzója a faragott, profilált kőanyag megtalálása, feltárása. De meg kell jegyeznünk azt is, hogy a rossz kutatás egyik legfőbb ismérve a mindenáron való kőfaragvány keresés, és a szinte kizárólagosan ezekből következtetett, természetesen csak rész igazságokat tartalmazó építészettörténet. Egyetlen mégoly díszes kapu sem mondja el, hogy ugyanakkor boltozták-e a templomot, e kapcsolatot az őket összekötő falazat vagy vakolat feltárásával bizonyíthatjuk megnyugtatóan. Az eredeti helyén levő kőfaragvány az utóbbi esetben szolgálhat csak az egész épületre vonatkozó tanulságokkal. Nagyon fontos a másodlagosan felhasznált kőanyag vizsgálata. A falakban építőanyagként szereplő másodlagosan beépített faragott kövek kettős eligazítással szolgálhatnak a kutatónak; egy időbeli alsó ha-