A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Sedlmayr János: Az egri vár helyreállítása

veszélyes falait a XVI. században mindenütt korszerűbb, az ágyuk tüzének jobban ellenállóbb alacsonyabb falakkal és bástyákkal erősitik meg, illetve ezekkel váltják fel. A korábbi magas falakat és tornyokat nemcsak a külső védelmi vonalban, hanem a váron belül is sok helyütt lebontják, mint például a székesegyház szentélyét. A XVI. század közepétől Egerben is a vizszintes jellegű bástyák, és a bástyákat összekötő falak alkotják a csökkentett nagyságú vár védelmi rendszerét. Mivel azonban ez az erőd dombon áll, a falak és bástyák a városból mégis szinte mindenhonnan megjelennek. A várfalak hatalmas területet; egy kisebb város nagyságú helyet ölelnek körül. Belül elég nehéz tájékozódni: egyrészt azért, mert nincsen magasabb épitmény, másrészt azért, mert az ujabb kori épületek egy része a váron belül szervetlenül áll. A székesegyház két nyugati tornya már régen elpusztult, avaron belüli piac területe nem érzékelhető. Magasabb tömegként jelentkezik a váron belül az úgynevezett Szép-bástya, amely nevét tekintélyes tömegétől, nagyságától kapta. Sajnos, ez a falakkal körülvett ágyudomb is szétesett az idők folyamán, és ma inkább mesterséges földhányásnak, mint valamiféle védőmüként hat. Az északi oldalon, a várfallal párhuzamosan áll a gótikus Püspöki Palota. Az eredetileg másfél traktusos középkori épületet később kétmenetesre bővitették, amely most helyreállitva ismét a legmagasabb és legjelentősebb épület. A vár központjában áll a mult században létesült mai múzeumi főépület. Ez kapualjával szinte második, illetőleg harmadik várbejáratként hat, elhelyezkedésével és a többi egyenletes épülettel együtt félig zárt udvart képez. Ez a térforma idegen a középkori vár elrendezésétől, de mint adottságot, mégis meg kell tartanunk. Az álló épületeknél is erőteljesebben hatnak a székesegyház maradványai, valamint a föld alatti létesítmények: ágyutermek, kaszárnya-helyiségek és folyosók. A székesegyház ma már csak töredéke az egyházi épületnek. Szinte csak alaprajzában van meg. Feltárása és helyreállítása után mégis jól érzékelhető a románkori és későgótikus templom és töredékesen is a legjelentősebb műemléki maradványunk. Hatásához nagyban hozzájárul az a számos kőfaragvány, amely részint a romterületen, részint a kőtárakban látható. A föld alatti terek a közönség számára különösen vonzóak. Ezeket végigjárva, jól érzékelhető a védelmi rendszer, a XVI. század második felében kiépült erőd nagysága. A rövid leirásból, az épitészeti karakterének ismertetéséből - ugy gondolom - világosan kitűnik, hogy az egri vár, mint épitészeti alkotás, aránylag keveset mond. Ez a tény a kutatóra és a tervezőre azzal a kellemetlenséggel nehezedik, hogy minden igyekezete ellenére sem tud a látogatónak elegendő élményt nyújtani: az irodalmon nevelkedett kiskorú és felnőtt közönség minden bizonnyal többet vár. Mégis mindent el kell követnünk, hogy viszonylagosan a legtöbbet adjuk, növeljük a hiteles látnivalókat, és mindezt rendezett, kulturált környezetben mutassuk be. III. A helyreállítás épitészeti koncepciója A vár helyreállításának módját műemléki és kulturális szempontok szerint végezhetjük. A kisajátítások, a kiürítések, valamint a rendelkezésre álló anyagiak biztosítják a vár folyamatos helyreállítását.