A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)
Dr. Zádor Mihály: Műemléki épületek utólagos falszigetelésének elméleti és gyakorlati kérdései
A kémiai falszigetelések közötti különbségek egyik jelentékeny eleme az a hatásmechanizmus, amelyet egyes nedvszívó vakolatok alkalmazásával kivannak elérni. Figyelmen kivül hagyva, ahogy hazánkban indokolatlanul - a Pénétrât falszigetelést, amely külső felületi kezelést irna elő, hasonlóan furatokba injektálják, mind a rendeltetésszerűen e célra készült egyéb kémiai falszigeteléseket, meg kell jegyez nünk, hogy a nedvszivő vakolatok kisebb falnedvesség és csekély, lehetőleg 12 cm, de mindenképpen 25 cm-nél kisebb falvastagság esetében eredményre vezethetnek, megfelelő megelőző vizsgálat, sőt gyakorlati próba után határozva el ezek alkalmazását. Ilyen azonban műemlék épületeknél rendkivül ritka, igy gyakorlati szerepük igen csekély. Nézzük meg ezek után a Szilikofób-Anhydro kémiai falszigetelés technológiáját. A szigetelési eljárás első lépése az épület optikai, majd műszeres vizsgálata, elsősorban az e célra konstruált és ma már általánosan alkalmazott falnedvességmérő műszer segítségével, amely optikai uton, egyszerű leolvasással, pontokban adja meg a falnedvesség értékeit, mind súlyszázalékban, mind pedig a vizfelvételi kapacitás százalékában, vagyis oly módon, hogy az adott falazat a maximális vizfelvételnek jelenleg hány százalékát tartalmazza. Ezen vizsgálat eredményeit berögzítjük egy tervdokumentációba, amely az épület egyéb, utólagos nedvesség elleni védelem szempontjából fontos kérdéseit is tartalmazza. Ezek után alaprajzon és metszeten bejelöljük a két irányban ferde, kb. 20-30°-os szögben készülő furatok helyét, és meghatározzuk egy adott képlet, illetőleg táblázat segítségével, hogy az adott falvastagság, falazati anyag, nedvességtartalom esetében az egyes falszakaszokban mennyi Szilikofób-Anhydro vegyianyagot kell injektálnunk. (A találmány hasznosítói ezekről pontos információt kapnak. ) A terv tartalmazza továbbá a kiegészitő munkákat és a munkavédelmi előirásokat. Ez utóbbi csupán arra szorítkozik, hogy az eljárást védőkesztyűvel és szemüveggel kell végezni. Végül közli a terv a technológiai utasítást, amely rendszerbe foglalja a fúrás, injektálás és a furatok tömítése hármas munkafolyamatát, amely közben általában 5-6 napos szüneteket kell tartani. Ami a kivitelezést illeti, az eljárás rendkívül egyszerű, általában 3 tagu brigádok végzik, állványról készülő furattal biztosítva a furatok párhuzamosságát, a megfelelő szöget és mivel a furatok általában a falazat két oldalából készülnek, biztosítják egyúttal azt is, hogy ezek elosztása megfelelő legyen. Az injektálás gravitációs uton történik (tehát nyomás nélkül), gumi-vagy műanyag csövön át, megfelelő edényekből egyszerre 5-10 furatba kerül az anyag. A furatok tömítése egyszerű javított habarccsal készül, amelyhez 10 százalék perlitet adagolnak az eredeti falazatnak megfelelő hőszigetelő érték biztosítása céljából. Amennyiben statikai problémák merülnek fel (pl. pillérek esetében) kb. 10 százalék 1-3 mm-es kavicsadagolással érjük el a furatokba kerülő habarcs megfelelő szilárdságát. Továbbá fokozhatjuk azok vízzárását a CHEMICAL Vállalat által gyártott Rezolit nevü adalékanyag adagolásával is. Maga a Szilikofób-Anhydro vegyianyag a Chemical vegyianyagok gyárában készül. Ezzel az eljárással az elmúlt hét évben számos épület készült Magyarországon (csak az 1976. évben kb. 30) és jelenleg a Tudományos Akadémiával, amely ennek a szolgálati találmánynak a tulajdonosa, 16 vállalat kötött hasznosítási szerződést a tervezésre. Kivitelezését bármely kivitelezésre jogosult vállalat végezheti. Ennyit tehát az uj eljárásról annak megjegyzésével, hogy az utólagos falszigetelések számos problémáját, ujabb és régebbi eljárását vehetnénk még számba. Azonban a kérés, amely irányomban elhangzott, elsősorban arról szól, hogy a jelenlevőknek a mai uj magyar eljárásról adjak tájékoztatást, mint a gyakorlatban jelenleg leginkább járható útról.
