A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Dr. Barcza Géza: Műemlékeink hatósági felügyelete

műemléki épület he lyre állit ás ának költségeinél a műemléki többletköltségek vállalására nem hajlandó. Egyébként csak illusztrálásképpen emlitem meg, hogy 1976-ban 8, 9 millió forinttal támogattuk az egyházi, a közületi és a személyi tulajdonban levő épületek helyreállítását. Ezen belül 19 egyházi épületre 5 millió forintot, 19 közületi tulajdonban levő építményre 2,4 millió forintot folyósítottunk. Ez utóbbin belül kastélyok, egyéb középületek, valamint állami tulajdonban levő népi épületek és romok voltak találhatók, továbbá anyagilag támogattuk három falumúzeum (skanzen) folyamatban levő kialakitását is, A támogatás speciális rendszere alakult ki a népi műemlékeknél. Erre 1976-ban 1,5 millió forintot fordítottunk. Ezen belül 438 népi műemléki épületnél a tulajdonosok részére 2000-5000 forint összegben éves fenntartási átalányt folyósítottunk és 20 épület nagyobb mértékű helyreállításához 258 e/Ft vissza nem téritendő állami támogatást adtunk. A népi műemlékek megmentésének egyik formája a személyi tulajdonban történő fenntartás, amely lehetséges az eredeti rendeltetési cél megtartásával (pl. falusi lakóház) vagy az eredeti rendeltetés megváltoztatásával a személyi tulajdon mellett (pl. üdülőház, nyaraló). A megmentés másik lehetősége az épületek köztulajdonba vétele és uj közösségi funkcióra történő hasznosítása. Erre a célra kormányunk külön hitelösszeget biztosított számunkra. A különböző - főleg kulturális és idegenforgalmi-célú hasznosításban partnereink elsősorban a helyi tanácsi szervek, a muzeumok és az idegenforgalmi hivatalok. 1976-ban 23 épület állami tulajdonba vételét segítettük elő 3 millió forint összegű anyagi támogatás folyósitásával. A műemlékvédelmi hatósági tevékenység alapja a tanácsi szervekkel egybehangolt munkavégzés. Ezek az emlékek ugyanis mindig valamely tanács közigazgatási területén találhatók, ahol azok megmentésére, megfelelő hasznosítására reális lehetőségek kínálkoznak. Távlati és éves terveinket a megyei tanácsokkal folyamatosan egyeztetjük és olyan közös akciókat kezdeményezünk, amelyeknek anyagi terheit is közösen vállaljuk. Ennek során a műemléki érdeket és a helyi igényeket egyzetetjük, összehangoljuk. Tudjuk azt, hogy a műemlékvédelem csak az élettel kötött kompromisszum kapcsán mehet végbe, ezért vállaljuk azt a felelősséget, hogy egyedi mérlegeléssel mindig megvizsgáljuk, hogy a műemlék megóvása, fenntartása érdelében mi a célravezető. Valamely épületnél a rossz célú hasznositás is jobb a műemlék számára, mint hogyha az épület gazda nélkül üresen áll, a kevésbé jó funkció is jobb, mintha az épületet csak szükségmegoldásként tudjuk hasznosittatni; a műemléki értékekből is ki keli engedjünk esetenként bizonyos részeket, ha a kivánatos hasznosítása, az uj funkció ezt szükségessé teszi, mivel engedély nélkül az uj funkció megvalósítására nem kínálkozik lehetőség. A műemlékvédelmi munkában tehát igyekszünk a realitás talaján állni. Ennek egyik megnyilvánulása az is, hogy a műemlékvédelmet nem tudjuk csak hatósági tevékenységnek tekinteni. Véleményünk szerint a jó értelmű műemlékvédelmi tevékenységben részt kell venni, részt kell vállalni magának a társadalomnak is. Csak akkor lehet eredményes a műemlékvédelmi hatósági tevékenység, ha azt megértően támogatja a közvélemény is. Ha a helyi lakosság magáénak érzi, ismeri és szereti az ott levő műemlékeket, értő figyelemmel vigyázza épségüket, könynyebbé válik a hivatalos műemlékvédő tevékenységűnk is. Ezért tartjuk jelentősnek, hogy műemlékvédelmi jogszabályunk előírta a társadalmi szervek segítségére történő támaszkodás kötelezettségét. A tanácsok, illetve a Hazafias Népfront kebelében megalakult műemléki bizottságok, albizottságok lelkes és hozzáértő tevékenységét nem nélkülözhetjük. A két évenként megtartandó országos értekezletünkön és folyamatosan az üléseiken történő részvétel utján is igyekszünk a helyi problémákat minél jobban megismerni, segíteni azok megoldásában, s ugyanakkor tá-