A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Mendele Ferenc: A magyar műemlékvédelem középtávú tervei

Az elmúlt évtizedek helyes társadalmi és kultúrpolitikai törekvései eredményeként hazánkban a műemlékvédelem közüggyé vált. Mindehhez természetesen a műemlékvédelemmel hivatásszerűen és társadalmi munkában foglalkozók szerteágazó és áldozatos munkája is hozzájárult, de feltételeit a kormány nagyarányú anyagi támogatásai, méginkább az elengedhetetlenül szükséges intézkedések sora biztosították. Különösen 1957. óta nagyarányú az a fejlődés, amelyet a szakmai közvélemény örömmel tapasztalt széles körű elismerése kisért. Tevékenységünket külföldön is számontartják, sőt azt a világ élvonalába sorolják. Mindezekről az 1972-es rendezvényeinken is meggyőződhettünk, és az elismerésen alapuló támogatást ma is lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Elsődleges feladatunk ezért az eddigi eredmények stabilizálása, a már kialakult és helyesnek itélt elveken és módszereken alapuló gyakorlati munkánk fenntartása, illetve általánossá tétele. A közművelődésről és a környezetvédelemről szóló határozatoknak is megfelelően azonban nem kevésbé továbblépésekre is szűkség van, hiszen mindjobban ki kell használni azt a potenciális hatóerőt, ami műemlékeink révén a társadalmi tudat további alakítása, formálása érdekében rendelkezésűnkre áll. Műemlékeink ugyanis a magyar és ezen keresztül az egyetemes kulturális örökség olyan értékeinek tekintendők, amelyek egyaránt nevelhetnek szocialista hazafiságra, egyben internacionalizmusra is. A műemlékekre ügyelni, az elmúlt évszázadok épitészeti örökségét megbecsülni és abból okulva tanulni ma világszerte elterjedt, helyenként "divatos" dolog. Ezzel a számunkra kedvező igénnyel és érdeklődéssel számolva azon kell lennünk, hogy az egész nép - kiemelten az ifjúság - mindjobban magáénak tekintse műemlékeinket, s tanulva óvja, védje őket. Másrészről mindjobban ki kell használnunk azt a lehetőséget is, amit a műemlékek népgazdasági hasznosítása igér. A műemlékek ugyanis nemcsak az idegenforgalom növelésére, de másirányu hasznosításra is egyaránt alkalmasak. A közeljövőben el kell érnünk, hogy műemlékeinket az ország épületállományának minden vonatkozásban megbecsült részének tekintsék, olyan épitészeti örökséget lássanak bennük, amelyek - bár ez a szempont soha nem lehet elsődleges! nemcsak költik a népgazdaság pénzét, de annak termeléséhez is hozzájárulnak. Ennek tudatában az eddigieknél is következetesebb munkával és számonkéréssel kell óvnunk megmaradt kevés értékeinket és fontos célkitűzésünk, hogy a műemlékek sorsa a jövőben biztonságosan alakuljon; fennmaradásukat helytelen szemlélet, nemtörődömség vagy hozzá nem értés ne veszélyeztesse. Nyilvánvaló ugyanis, hogy műemlékeink csak akkor tölthetik be kulturális és népgazdasági feladataikat, ha fennmaradásuk hosszú időre bíz tositott. Ezért mindent el kell követei, hogy a müemlékállomány pusztulásának, csökkenésének már eddig is mérséklődő tendenciáját az ötödik ötéves terv időszakában véglegesen sikerüljön megállítani. A műemlékek fenntartásának, kulturális és népgazdasági hasznosításának legfőbb feltételeit a jövőben is az ÉVM általános feladataihoz igazodó irányelvekben tervezzük rögzíteni, de az eddigieknél is fokozottabban szeretnénk támaszkodni a közelmúltban kialakított - és általunk sikeresnek itélt - területi koordinációkban rejlő lehetőségekre. Az ágazati és területi koordinációk szükségessége nyilvánvaló; lehetőségei -főosztályi jogállásunkból eredően - közismertek (igaz, csak részben kiaknázottak); indokoltr 17 ÇY