A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)
Dr. Tilinger István: A magyar műemléki állomány elemzése
szer életüket áldozták az eszméért. Ezeknek körét a szakintézetekkel együtt meghatároztuk s ma már a velük kapcsolatos épületek védettség alatt állnak. A paraszti életforma és gazdálkodás épület-típusaihoz nem ugy közelítünk általában, mint a többi műemléki objektumhoz s nem is a kiemelkedő és meghatározó épitészeti tett az, ami megőrzendővé teszi őket. Fontosságuk túlmutat bizonyos mértékben az építészeten. A néprajztudomány hívta fel először a figyelmet eljársaik, módszereik folklorisztikus hagyományőrző szerepére, ugy, hogy e sajátos kategória önmagára mutató fontosságán tul más tudományágak lényeges kiegészítője is. Számszerinti állományban a dunántúli megyék a leggazdagabbak. Jelentős uj törekvésünk a műemlékvédelem korszerűsítése terén, hogy századunk modern építészetét és ennek előzményeit, legjobb példáit védelem alá helyezzük. Kiindulásunk az volt, hogy már most figyelemmel kísérhessük a gondos kutatói mérlegelés során kialakult épületek sorsát, hiszen műemlékvédelmünknek ez az első alkalma arra, hogy ne csak a történelem során véletlenül fennmaradt épületekkel foglalkozzon, hanem éljen a prevenció lehetőségeivel is. Ugyanakkor érzékelhető, hogy ez lényegesen nagyobb felelősséget jelent. Éppen ezért a megfelelő időtávlatok hiánya óvatosságra is int. Ezek között a korai uj - vas - és vasbeton - szerkezeti törekvések jó példái épp ugy szerepelnek, mint a szecesszió, a Bauhaus, de a két világháború közötti időszak legjellegzetesebb törekvései is. Itt kell felvetnem befejezésül azt a gondolatot, mely az előbb elmondottakhoz kapcsolódik. Műemlékállományunk elemzésének tanulsága végűlis az lehet, hogy feladatát a műemlékvédelem csak a helyes történeti összképet, valóságot jól tükröző műemlékeken keresztül tudja elérni. Nagyon komolyan fontolóra kell vennünk, hogy ha a védelem egyik tényezője, vagyis a régiség - amely minden műemléki gondolat alapja volt - már nem ad az utolsó 100 év műemlékvédelménél támpontot, milyen szempontok alapján Ítéljük meg az egyes törekvéseket? Előremutató, haladó mivoltunk szerint? De mi is az építészetben az, hogy haladó? Szépség, igényesség, műszaki lelemény, logika? Igy viszont egyoldalú képet teremtünk, amely korántsem egy épitészeti fejlődés történelmi valósága. Az utóbbi száz év müemlékállományának kialakítása azért jelent összetett munkát és felelősséget is egyben, mert a megfelelő elvek szerinti helyes válogatásnak a történelmi valóságot kell tükröznie. Ha erre az álláspontra helyezkedünk, hogy csupán az előremutató tendenciák méltók a fenntartásra vagy más, megindokolható nézőpontunk van, egy egész kor összképét deformálhatjuk. Kétségtelen azonban az is, hogy az idő és az élet szelektálására hagyatkozni - mint ahogy az eddigiekben müemlékállományunk kialakult még nagyobb hiba lenne. Müemlékállományunk összetételét vizsgálva, az elmondottak képezik egyikét azoknak a problémáknak, amelyéket meg kell oldanunk.
