A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Szakál Ernő: Középkori kőfaragó szerkesztések

rajzolásának módját, mig végül eljut egy fiáié arányainak közléséhez, és ennek az oromzathoz, a vimpergához való kapcsolatához. A tanulság számunkra az, hogy egy alapnégyzet - függetlenül a méreteitől - befolyásolja azon arányokat, amelyek abból geometrikus osztással és sokszorozással kivehetők. (kép 10.) Hans Schmuttermayer néhány évvel később adta ki könyvecskéjét, melyben ugyancsak a fiálék és vimpergák szerkesztéséről közöl adatokat, minden olyan mesternek és segédnek ajánlva müvét, akik a geometria szabad művészetével tervezik meg egy mü alapját. Többek között egy régebbi és egy ujabb vimpergát ismertet, érzékeltetve a későgőtikába átmenetet azzal, hogy ugyanabban a konstrukcióban a részletek, a kuszólevelek és a keresztrózsa tömegei karcsúbbakká válnak, nem olyan vaskosak, mint a régiek. Schmuttermayer és Roritzer közös vonása az, hogy mindketten Heinrich Parlerre hivatkoznak, őt a geometria igaz mesterének nevezve. (kép 11.) A mintakönyvek szerzői közül Lorenz Lachert külön kikeli emelnünk. Az épitőpáholyök szelleme kisért abban az intelemben, melyet Móricz fiának irt, hogy mindazt, amit közöl, a mesterségtől idegennek át ne adja, még testvérének sem. Lacher soraibői teljesen egyértelművé válik a falvastagság összetett négyzetének, az "achtort"-nak jelentősége a részletek szerkesztésénél, melyben a geometrikus arányok mellett az egyenlő részekre osztás, a számok is szerepet kapnak, az aritmetika térhódításaként. (kép 12.) Más kiindulásként Lacher az alapnégyzet oldalhosszának három részre osztását javasolja, kilenc kisebb négyzetet kapva, melyek ujabb részletszerkesztések kiindulásaként használhatók fel. A négyzetoldal három részre osztása már független az "achtort" geometriájától, a négyzetoldalként jelzett méret, az egy láb, már csak egy három láb vastag falat jelez, és összekeveredik a geometria az aritmetikával. Lacher testamentumát óvatosan kell értékelnünk, melyet a XVI. századelején irt, mert gondolkodásmódja már közelebb áll a XX. századhoz, mint a X. századhoz. Nekünk pedig a gyökerekig kell lehatolni, hogy tisztán lássunk. (kép 13.) Épitészeti részletek szerkesztéséről irva azt tanácsolja, hogy egy párkány magassága azonos legyen a kiü'lésével, mely ha kisméretű, ugy szabadkézzel is megrajzolható. A fiálék kiosztásánál javasolja, hogy a sisak legfelső szakasza legyen valamivel magasabb a többi kiosztásnál, mert akkor szebb, egyébként pedig azt tanácsolja fiának, hogy aszerint tegyen, azt a módszert válassza, melyet jobbnak tart. Ismerte a geometrikus módszereket, de már aritmetikusan akarta azokat rögziteni. Talán olyan ez a folyamat, mint Villardnál láttuk, hogy a természeti formákat geometrikusán akarta megfogalmazni. A "pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske" - gyermekmondóka a rajzolásnál még e század elején is általános volt, és egy magasabb szinten a későközépkori szerzők igy irják le a fiáiészerkesztést is. Lacher rajzaiban szerkesztési vonalak nincsenek. A kör és négyzetháló más rekonstrukció, hogy utaljunk a geometriai összefüggésekre, melyeket leir. (kép 14.) Lacher oktatásának számunkra legfontosabb rajza az, mely az alapból kiemelt négyzetről szóló sorait illusztrálja. Ez egyszerű rajzában vizuálisan szemleletessé teszi számunkra azt, hogy mit jelent az a meghatározás, hogy az alapból kell a müvet kiemelni. A legalsó négyzet rekonstruált négyzethálója megadja azoknak a kockáknak a méretét, melyek az alaprajzból kiemelve felfelé tornyosulnak. Egyik emelet a másikból következik, alulról felfelé, az alaprajztól a csúcsig. Lacher ezzel nem egy merev sémát ismertet, hanem egy elvet, mert a kockák hasábok is lehetnek, de az adott alaprajz geometriai irányaitól nem függetlenek a magassági arányok, azokat ki kell emelni az alapból - szinte tetszés