A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Havassy Pál: A műemléki jelentőségű területek helyreállításának speciális irányelvei

Itt is igy van ez. A mindenre érvényes jogi előirásokon tul a nem műemléki szakemberek és a társadalom beidegződésévé kell tenni a történelmi mult értékeihez fűződő helyes viszonyt, amelynek a tiszteletadás és az okos szeretet az alapjai. Talán nincs már messze az az idő, amikor minden, minket megelőző időszak tevékenységének fennmaradt nyomai figyelemreméltó tényezők lesznek számunkra akkor is, ha csupán uj portált kell kiképezni egy neobarokk házon,vagy beépitést eszközölni egy külvárosi környezetben. Mennyivel nehezebbnek látszik uj város alapjait megvetni az ugaron, ahol még nemrég kukoricát törtek, s ezt a feladatot már többször sikerrel oldotta meg a fejlődés. Epitészeti tevékenységűnk az elmúlt korok halmozódó emlékei között mégis az a munka, amelynek szépségét épp nehéz mivolta adja meg. Egyelőre azonban az elvek helyes érvényesülésének legjobb biztosítéka a jogi rendszer. Az 1/1967 (1.31.) EM sz. rendelet foglalja össze a fogalom meghatározását, intéziedik a védetté nyilvánítás, az ellenőrzés ügyében, valamint megadja a területek egyértelmű lehatárolását. Speciális irányelveink kialakulása szükségességét a védett településmagok már első rápillantásra elárulják, felfedve karakterük sokrétűségét. Noha az itt elmondottak magyar vonatkozásúak, elviekben érvényesek az egész földkerekségen. Két főtipus látható ezek között: városi és falusi településrendszerek. A városmagok vizsgálatánál is több eltérő karaktert találhatunk. A történelmi nemzet életének majd minden vonatkozásában legfontosabb Buda a hosszan elnyúló Várhegyen, Székesfehérvár és Esztergom mellett a középkori magyar államiság jelképe, királyi székhely. A palotához kapcsolódó lakónegyed egyesíti a társadalom legtöbb rétegét. A tatárjárás utáni külföldi telepesek, szőlőmunkások, kereskedők, patríciusok, iparosok alakitják a települést - sajátos módon nem németes, hanem mediterrán vonásokkal, aránylag széles utcákkal, túlnyomórészt látható oromzat nélkül, az utcával párhuzamos nyeregtetőkkel. De találhatók itt kisebb paloták a királyi udvar emberei számára, és Zsigmond hires budai egyetemének diákjait is itt képezték. Jellegzetesen magyar város Eger, lágy dombvidék közepette, széles utcáival, kertjeivel. Karakterét az egyházi központ - püspökség - s történelmünkben oly nagy szerepet játszó erőssége,mint fő fókuszok adják meg. Városaink nagyrészének általában ezek a fő szerkezeti elemei, s ezek mellé járulnak még a kereskedelem, a céhes ipar (többnyire régi utcanevekben fennmaradva), az oktatás centrumai. Más és más táji-települési karaktert őriznek falusi műemléki együtteseink. Hollókő és Szigliget földműves (ez utóbbi részben halász), Tihany és Csongrád központjai a hal ászköz ősségek sajátos életkeretét őrizték meg számunkra. E fő elemeken kivül vizsgáljuk már most meg, mik azok a vonások, értékek, amelyek megóvása képezi törekvéseink fő irányát. Az elhangzó fejtegetés következtetni enged arra, hogy itt is megkülönböztethetők a tartalom és forma sajátos jegyei. Midőn, ha a tárgyalás logikája kedvéért külön is választjuk néha őket, nem felejtkezhetünk meg arról, hogy a praktikumban kűlönválaszthatatlanok, egyik a másiknak szerves része. Beláthatjuk ezt akkor, hogyha a település szerkezetéről, nőtt-rétegződött arculatáról, mint tartalmi tényezőről beszélünk, s a városképről, annak elemeiről pedig, mint a formai oldalról, mennyire szoros az összefüggés.