A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Barcza Géza: A műemlékfenntartás rendszere, a műemlékek hasznosítása
Megjegyzem, hogy a műemlékileg védett épitményeken még az egyébként épitési engedély nélkül végezhető épitési munkák is csak a műemléki hatóság előzetes engedélyével és előírásai szerint végezhetők. Természetesen nem kell a műemléki hatóság engedélye a nagyobb károsodást megelőző olyan kisebb munkákhoz, pl. lehullott cserép visszarakása, a meghibásodott esőcsatorna kijavítása stb., amelyek nem változtatják meg a védett épület jellegét, nem érintik művészeti értékeit. A folyamatos karbantartás és a rendszeres felújítás költségei (a tulajdonost, kezelőt) terhelik. Az állami és szövetkezeti tulajdonban levő hasznosított épületeknél e költségek megtervezése mindig az épület nyilvántartott értéke alapján, megállapított százalékos kulccsal történik. A költségvetési szerveknél ez végsőfokon az állami költségvetést terheli, a gazdálkodó szerveknél - vállalatoknál, szövetkezeteknél - üzemelési költségként jelentkezik. Az állami tulajdonban levő műemlékileg védett lakóépületeknél a nyilvántartott ingatlanérték alapján képezhető normálfelujitási keretösszegen felül mód van a műemléki többletköltség keretkiegészitésként történő betervezésére is. Ezen belül az épületek korszerűsítésének költségei is megtervezhetők. Az áll ami tulajdonban levő középületeknél hasonló rendszer kialakítására remélhetőleg már 1977től sor kerül. Mindkét kategóriánál alapvető fontossága van a reálisan megállapított ingatlanértéknek. Megítélésünk szerint bármely műemléki épületnél annak ingatlanértéke nem lehet kevesebb az adott műemléki épület teljesigényű műemlék-helyreállításához szükséges összegnél. Ha ugyanis az érték ennél alacsonyabban nyerne megállapítást, még a normál felújításhoz szükséges keretek sem képződnek, nem hogy az igényesebb műemléki helyreállítás hoz szükséges költség nyerhetne így fedezetet. Az állami tulajdonban levő, nem hasznosítható, védett műemlékek pl. romok fenntartása intézményesen nincs megoldva. Ezek ugyanis érték nélkül vannak nyilvántartva, s igy karbantartásukra, felújításukra automatikusan nem képződik fedezet. Állaguk védelméről, folyamatos karbantartásukról a területileg illetékes tanácsi, idegenforgalmi és múzeumi szervek, illetve a műemléki hatóság a lehetőségekhez képest esetileg gondoskodik. Vannak ugyan olyan jó megyei kezdeményezések, mellyel a területen levő romok karbantartására az idegenforgalmi hivatalnak vagy múzeumnak évente rendszeres keret összeget biztosítanak, de a megnyugtató generális rendezést csak a nem hasznosítható műemléki építmények értékkel történő nyilvántartásba vétele és az érték alapján automatikusan képződő felújítási keretrendszer bevezetése hozhatja meg. Bár a műemlékileg védett műemlékek fenntartása a t ulajdonos (kezelő) feladata, mégis bizonyos esetekben egyedi elbírálás alapján a műemléki értékre, valamint a fenntartásra kötelezett személyi körülményeire tekintettel ehhez állami támogatást is kivánatos adni. A műemléki hatóság a rendelkezésére bocsátott keretekből anyagi támogatást adhat az állami és szövetkezeti tulajdonú védett műemléki építmények fenntartásához, de támogathatja azokat az egyházközségeket is, amelyek éneikül a védett épületüket nem tudják jókarban tartani, felújítani. A műemléki hatóság a tervszerű anyagi támogatásai révén lényegileg mUemlékpolitikát folytat, külső anyagi erőket von be, mobilizál a műemlékek fenntartására, védelme érdekében. Csak jellemzésül említem meg, hogy a IV. ötéves terv időszakában, tehát 1971-75 között 416 műemléki épület helyreállítását segítettük elő közel 40 millió forint összeggel. Ezen belül 319 egyházi épülethez közel 22 millió forint támogatást adtunk.
