A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Cevat Endre: Műemlékvédelem Törökországban
Ez a szerencsétlen záradék inkább segítette a régiségek birodalmon kivüli elosztását és terjesztését, mint a muzeumok és a régészeti tudomány fejlődését. Az ottománok azonban rájöttek tévedésükre, amikor brit, francia és német csoportok jelentették be igényüket az ókori területekre és leletekre. 1884-ben bejelentették, hogy minden lehet állami tulajdon és Isztambulban egy modern múzeum épitését kezdték, amely majd otthont ad a törvénycikk nyomán állami tulajdonba özönlő tárgyaknak. Ez a vállalkozás épitészeti és szervezési vonatkozásban is tükrözi az európai hatásra megnőtt ottoman érdeklődést az ókor iránt. 3.7 Az állami tisztviselők nem feledkeztek meg a műemlékekről. A XIX. század közepén Abdül Medjid és Abdülaziz szultánok kezdeményezésére sok terv született a korai Ottoman korszak mecseteinek és sírhelyeinek a restaurálására. Bursa, az Isztambul meghódítása előtti ottoman főváros Anatóliában különösen sok restaurálási terv megvalósításának a színhelye lett az 1858-as nagy földrengés miatt. Török mérnökök és európai építészek dolgoztak a régi főváros műemlékeinek újjáépítésén és helyreállításán.^ Nagyon is tudatában voltak a kulturális örökség elvesztésének, amely a sok ősi Ottoman épület összeomlásával következett be, amit csak fokozott az ottoman hanyatlás érzése, s ez 7 egyes korabeli Írásokban szinte apokaliptikus hangulatot eredményezett. A helyreállított műemlékek modelljei az 1 861-es párizsi világkiállításon szerepeltek, ahol különleges érdeklődés kísérte őket, mert Abdülaziz szultán is ellátogatott a kiállításra, s ez volt az első alkalom, hogy török szultán diplomáciai látogatást tett egy európai országban. 3. 8 A XIX. század folyamán a műemlékvédelemben bekövetkezett fejlődés az 1906 _ os Régiségek Törvényéhez vezetett, amely 1973-ig érvényben maradt. Igy mint láthatjuk, az Ottoman uralom utolsó évei közvetlenül befolyásolták a modern törökországi műemlékvédelmet. Ráadásul a műemlékek állami tulajdonba vételével a törvény megteremtette a régiségek pontosabb meghatározásának és a tengerentúli műemlékek és műemléki területek kezelésének kereteit. 3. 9 A kritikus pont itt s vakf-tulajdon és a műemléki területek és műemlékek között kialakult adminisztratív szakadék.Az előbbi magába foglalta az összes olyan építményt, amely jótékonysági adományozás utján épült és igy lényegében a szelesük ês ottoman korszakból való iszlám emlékekhez tartoznak, akár világi, akár egyházi jellegűek. 1924-ben létrejött a Vakf központi igazgatósága és 1935-ben a jótékonysági adományokra vonatkozó speciális rendelet lehetővé tett e a központi igazgatóságnak, hogy műemléki tipisokat különböztessenek meg. Az utóbbi viszont a görög és római maradványokat foglalta magába, később az uj felfedezések eredményeképpen kiterjesztették az anató liai ősi civilizációk, mint a hettiták és frigiaiak ősi lelőhelyeire is. Mindez az Európával való ottomán kulturális kapcsolatokból nőtt ki, azzal az Európával, amely a reneszánsz ês a XIX. századi romantika következtében az ottomán Anatőliát főleg Homérosz, Strabo és Hérodotosz írásaiból ismerte. Igy a műemlékek és műemléki területek adminisztrációja a kormányszervek két különböző ága között oszlik meg, és idővel az egyre összetettebb és átfedésekkel tele területek koordinációja egyre nehezebb lett. Ma 9 különböző hivatalos szervezet működik Törökországban, amelyek a tengerenoili műemlékekkel foglalkoznak.
