Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Weber-Mariazell, Kurt: Új műemlékvédelmi eljárás: az építészeti modellfilm

Különös megtisztelés részemre, hogy itt Egerben, Önöknek Hölgyeim és Uraim a műemlékvédelem leg­újabb módszeréről előadást tarthatok: a tervezett uj épületek beépülése a környezetbe. A grazi techn. fő­iskolák Hanus Wagula tanár és én hivtuk életre az "Épités zeti modellfilm kutató intézetet". Ez a kutató­intézet tudományos módszerekkel dolgozik (matematikai pontossággal) és minden megtervezett épületet ugy jelenit meg, mintha már készen volna. A filmen az épületterv egészen valósan van megjelenítve, a már létező épületek mellé és a környezetben: nemcsak lépték-mérték szerint, hanem még fény - és árnyék­hatások is megjeleníthetők - fény - és árnyék ébresztik igazán életre az épületeket, igazolják plaszticitá­sát és az "idő faktor" is elsősorban figyelembe vehető ( s ez ennek az eljárásnak-módszernek különleges­sége). Az idő, ami arra szükséges, hogy egy építményt "megéljünk", "megérezzünk", átélhessük. Látva belső kiképzését, s hallva is átlépegeti az ember a teret: érzékeli léptei számával, amivel megközeliti az épületet, fülével érzékeli a belső tér távlatait, mint egy Echolot készülékkel. Érzékeli - tudat alatt - az "idő faktor" -ral. Szemével felméri az ember a környezetének tárgyait: a táj távlatát, mindent saját nagy­ságához viszonyit. Megkülönbözteti - összehasonlítja - az épületeket, az építésnél "saját" mércéjét al­kalmazza, s ismét mindég benne van az ember - minden ajtóban, ablakban, diszitőelemben. A harmóni­át - lendületet - arányokat méri fel az emberi szem és igy minden szépség megállapítható. De ha az össz­hang nem teljes, a ritmus hamis, az arányok rosszak, ez sérti a szemet, valami tökéletlent látunk, s mondjuk is mindjárt: "Ez nem szép". A műemlékvédelemben azon igyekszünk, hogy régi, különösen értékes, de ujabb épületeket is nyil­vántartsunk, óvjunk és restauráljunk. Legtöbb esetben nemcsak régi, tiszteletreméltó épületek és em­lékművekről van sző, hanem szép "esztétikailag "értékes építményekről is. Nos az építészeti architek­turális filmmodell módszereivel, minden uj tervezést a műemlékileg védett környezetbe integrálhatunk. Uj épületek, ráépítések vagy beépítések már a tervezés időszakában ugy jeleníthetők meg, mintha a terve­zett építmény már készen állna előttünk. Előre látjuk az elkövetkezendő valóságot ! S nem lesz már feles­leges vita a műemlékvédők, müemlékgondozők, müemlékrongálók, építészek, építőmesterek, munkások és polgárok között: Mindannyian a mozivásznon megláthatják, megélhetik a megvalósult épületet. A lesötéti­tett terem nyugodt légkörében elfelejtjük a nehezen olvasható tervrajzokat, perspektívákat és képrajzo­kat. A gyakran elkészített kis modellek is inkább játékszerként hatnak: nem mindenki tudja magát az ilyen modellekbe beleélni ugy, amint az szükséges volna. Az ember ilyen modellek megérintésénél önkéntelenül saját kezét is látja, s ezért látszanak a mo­dellek játékszereknek. Nos, mielőtt egy ilyen filmet levetítenénk, amely film egyébként az ilyen doku ­mentfilm lehetőségeit bemutatja, szeretném, ha egy - a fővárosunkra, Bée s ra vonatkozó - tájékoztatáso­mat meghallgatnák: Bécsben kb. 6 éves elkeseredett harc dul: A Ballhausplatzon és Minoritaplatzon levő alsó-ausztriai kormányzósági épületeket akarják bővíteni. A Hofburg, a köztársasági elnöki rezidencia és a Miniszterelnökségi épületek közötti beépítetlen területre kellene egy kormányhivatalt emelni az alső­ausztriai kormányzóság részére. Sem a felelős építtető, az alsó-ausztriai kormány és tanácsadói, sem a megfelelő bécsi városi tanács felelős szervei, sem a köztársasági elnöki hivatal felelősei 6 év alatt nem tudtak megegyezni az épületre vonatkozóan. Mivel olyan épület-együttesről volt sző, amely az elnöki pa­lota, miniszterelnökségi épületek, Minoritaplatz közvetlen közelében épülne fel, kilátástalan volt a meg­egyezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom