A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

javításokat kellett végezni, egyes esetekben régi szerkezetet, vagy formát rekonstruálni. Ezeket a munkákat - tervezést és kivitelezést - egy eset kivételével az OMF végezte el. A homlokzatokon és a tetőn a legkisebb mértékű változtatás Párádon történt, a legtöbb Kisnánán, ahol az eredeti nyeregtetőt és az ablaknyilásokat 1912-ben megváltoztatták és a korábbi, még ismert állapotot állíthattuk vissza. Mikófalván az utcára néző véghomlokzatot kellett rekonstruálni, amit helybeli, öreg házépitő mester végzett el. Ugyanitt állagmegőrzésnek tekintjük azt, hogy a hátsó végfalat teljes egészében ki kellett cserélni, mert életveszélyesen rossz állapotban volt. Kisnánán a tornác már hiányzó fa oszlopait pótoltuk, hasonló korú házak tornác megoldása inak tanulmányozása után. A tüzelőberendezés egy része Párád kivételével érintetlen volt, a nagyméretű, nyitott kémények épségben voltak, csak a kemencéket kellett rekonstruálni, ugyancsak helybeli mesterek munkájával. Párádon az északi hegyvidékre jellemző tüzelőberendezésnek már csak egy korszerűsített formáját találtuk meg, amit az eredetire állítottunk vissza. Igy Párádon didaktikusán be tudjuk mutatni a kémény nélkül működő, belső tüzelésű kemencetipust, aminek Északma gyarországon már egyetlen példánya sem használatos. Ezeket a falumuzeumokat többnyire enteriőr-szerüen rendeztük be, a helyszinen összevásárolt régi bútorokkal, berendezési és használati tárgyakkal. A berendezés minden esetben rekonstrukció, mert a házak, megvételük idején már ujabb bútorokkal voltak berendezve. A rekonstrukció lehetőleg a ház épitési idejének házkulturáját igyekezett megragadni, ábrázolni. A kísérlet Mikófalván járt a legnagyobb sikerrel, mert Itt a mult század derekának bútorai még nagyobbrészt a házban voltak, kegyeletből tartották őket, mint a ház első gazdájának saját készítményeit. Legkevésbé sikerült ez a rekonstrukció a verpeléti kovácsműhely esetében, ahol csak a mult század végi berendezést és szerszámkészletet tudtunk kiállítani, mert a műhelyt használó utolsó mester ezeket használta. Itt a berendezés tehát mintegy 100 évvel fiatalabb az épületnél.Hasonló nehézségekkel néztünk szembe a parádl faház berendezésekor. XVIII. századi hiteles berendezést már képtelenség volt összegyűjteni, de sikerült a mult század derekának erre a vidékre sajátosan jellemző bútorzatát összevásárolni azoknak a néprajzi leírásoknak felhasználásával, amelyek a mult század közepének viszonyait irták le. A népi műemlékekben elhelyezett falumuzeumoknak határozottan nagy közönségsikerük van. Az idegenforgalmi vonzásterületen fekvő kisnánai és parádi házakat évente 10-15 000 személy tekinti meg. A vendégkönyvek beirásai arról tanúskodnak, hogy a látogatók nagyra értékelik a hagyományos falusi házkultura megőrzésének és bemutatásának ezt a módját. Az épületek fenntartása - meg kell mondanunk nem kis gond, nem kevés munkát igényel. Az egykori lakóház funkciójának megváltozása együtt jár a hideg évszakokban a rendszeres fűtés elmaradásával, ami hat a falak és a belső légtér pára tartalmára. A leggondosabb szellőztetés ellenére Is nyirkosság, penészedés észlelhető, aminek talán az a leghatásosabb ellenszere, hogy Időnként a muzeumházakat is bekell fűteni, használatba véve a hagyományos tüzelőberendezéseket. A természetes tetőfedő anyagok - szalma, nád - beszerzése mind nagyobb nehézségekbe ütközik, nem szólva arról, hogy az alkalmazásukat ismerő iparosok száma is állandóan csökken. Ezeket a műszaki probl émákat a múzeumnak saját hatáskörében kell majd megoldania, gondoskodva anyagról és szakemberekről. A népi műemlékben elhelyezett muzeumok hálózata folyamatosan bővül, ugy, amint a pénzügyi keretek lehetővé teszik uj házak vásárlását. Jelenleg három faluban folyik ujabb egységek szervezése. Nagy rédén két vályogfalu ház már múzeumi tulajdonban van, helyreállításukat tervezik és elképzeléseink szerint a jövő év végén adjuk át őket a forgalomnak. Abasáron egy ugyancsak vályogfalu ház megvétele van