A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

felülettisztítására, javitására korlátozzuk. Esetenként még az is kevesebb bajjal jár, ha a műtárgy ismételt átfestését engedélyezzük, mintsem, hogy a műemléki munkára alkalmatlan aranyozok kezén a miitárgy restaurálása cimén eredeti értékeinek megcsonkitása fölött hunyjunk szemet. Kívánatosnak tartjuk viszont az oltárfestő kisiparosok figyelmét a konzerválási eljárások megismerése és alkalmazása felé fordítani. Ezzel a talmi csillogást eredményező aranyozői munkát részben korlátozva, részben uj területek felé Irányitva, a tulajdonosok részéről jelentkező felujitási igények, műemléki szempontból is hasznosabb formában realizálódhatnak. A felületi hibák ja vitása a festés és fémszinezés alapozása az évszázados hagyományoknak megfelelő módon történtik, de e téren sem zárkózunk el ujabb anyagok, vagy eljárások kipróbálásától. Ennél a munkafázisnál változatlanul legdöntőbb az eredeti felület megóvása, az ismert technológiák betartása. A fémszinezés kiegészítésénél és a festékhiányok retusálásánál, egységes esztétikai hatásra és mértékletes kiegészítésre törekszünk, pontosan jelezve a kiegészités tényét a festőrestaurátori gyakorlatban is alkalmazott módszerekkel. Az eredeti felületet a retusálás megkezdése előtt vékony lakkréteggel vonjuk át, amely későbbi beavatkozásnál megkönnyíti az általunk végzett szinkiegészités esetleges eltávolítását. A teijes faszobrászati restaurálás munkájának hitelességét, tapasztalatainak összegezését az elkészítendő dokumentáció biztositja. A fa restaurálás műveleteinek eme vázlatos áttekintése és a problémák jelzése érzékeltetheti a hazai faszobrászati restaurátor gárdára háruló feladat nagyságát. Tudnunk kell, hogy a szakterület specializálódása csak az 1950-es évek végén indult meg, s a műemlékek vonalán, néhány egyedi esettől eltekintve, a folyamatos helyreállító tevékenység a 60-as évek közepén, az Országos Műemléki Felügyelőség faszobrász restaurátor csoportja megalakulását követően bontakozott ki. A famütárgyak helyreállítási szándéknak meg kellett küzdenie annak társadalmi felismeréséért, hogy az emlékanyagot meghatározó egyházi rendeltetésű műtárgyak nemcsak a vallási gondolat kifejezői, a templomi funkció dekorativ eszközei, hanem - és elsősorban - képző- és iparművészeti alkotások, egy történelmi, művészettörténeti korszak épitészeti-szobrászati diszitőmüvészetének vallási köntösben megjelenő bizonyítékai, népünk alkotőszellemének, diszitőkedvének megnyilatkozásai. Hátrányt jelentett és jelent a középkor művészetére koncentráló művészeti közfelfogás, amely a barokk emlékanyag kutatását akarva-akaratlan a legutóbbi évekig némileg háttérbe szorította. Tovább lépnünk csak a faszobrászati restaurálás széles skálán mozgó fejlesztésével lehetséges. Tagadhatatlanok az eddigi kezdeményezések eredményei, de ezek csak további szemléleti, tárgyi, személyi fejlődéssel éreztethetik igazi hatásukat. A famütárgyak tulajdonosaiban tovább kell erősíteni a tulajdonukban lévő tárgyak egyedi és egyetemes művészi értékének tudatát. További felvilágosító tevékenységre van szükség a katolikus egyház uj liturgikus reformjának helyes értelmezése érdekében. A változó vagy megszűnt funkciójú oltárok, szószékek a jövőben sem válnak feleslegessé, hiszen ezek is hozzájárulnak a templom eredeti karakterének megőrzéséhez. Fontos feladat a művészettörténészek famütárgyak iránti érdeklődésének fokozása, mert szerepük a restaurálás előkészítésében, eredményeinek földolgozásában és népszerűsítésében nélkülözhetetlen. Ma már a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek és a faberendezések tulajdonosai az épület komplex helyreállításának szellemében joggal számítanak az épületben lévő famütárgyak restaurálására,