A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

A régészek ásóját, a falkutató építészek és művészettörténészek vakolatverő kalapácsát néha csodálatos szerencse vezérli. Előbukkannak nem Ismert részletek, lerombolt müvek alkotóelemei, faragott kövek és töredékek sokasága. Az ilyen szerencsés leletek a műemléki rekonstrukció területére kényszeritik a szakembereket, hogy egy-egy ilyen nagyobb összetartozó faragványcsoport napfényre kerülése után az eredeti összefüggéseket felderitsék, és az elveszett müvet rekonstruálják, uj életre keltsék. Az indokolt rekonstrukciók létjogosultságának alapfeltételei több komponensből tevődnek össze. Legdöntőbbek a tárgyi adatok, a szerkezeti és formai összetartozásu töredékek, mert elsősorba n ezekhez kell kapcsolódjon az a tudományos rendszerező és kutató valamint felmérő és tervezési munka, mely nélkülözhetetlen alapja a gyakorlati rekonstrukciónak. A műemléki kőszobrászati rekonstrukciójának egyik izgalmas eleme a faragványos kőanyag egyes töredékeinek funkció szerinti felismerése, amit már a műszaki felméréseknél figyelembe kell vennünk, hogy rajzi felméréseink a tervezésnél és kivitelezésnél használhatók legyenek. Ugyanakkor az egyes faragványokről minden olyan adatot le kell olvasnunk, melyeket az magán hord. A formaképzés mellett a látható és beépitett felületeket, kőanyagát, faragástechnikáját, illesztések, csapok vagy kapcsok nyomait, festésmaradványokat kell meghatároznunk, hogy helyesen következtethessünk egyéb faragványokkal való kapcsolatokra, a részletből a teljesebbre, az egészre. A kőfaragványok tárgyi adatait kibővíthetik a feltárás leletkörülményeiből levonható következtetések, a szerencsés esetekben fellelhető jő analógiák, és az Írásban fennmaradt tudósitások. Mindezek hozzásegíthetnek bennünket ahhoz, hogy a rekonstruálandó tárgy koráról, kompozíciójáról, életéről és elvesztéséről adatokat kapjunk. Egy rekonstrukciós feladat megoldásához az is szükséges, hogy tudatosan elhagyjuk mai szemléletünk olyan elméleteit és gondolkodásformáit, melyek például a középkorban Ismeretlenek voltak. Meg kell közelítenünk a középkori mesterek gondolkodásmódját, logikáját, mesterségbeli tudásukat, tervezési és kivitelezési módszereiket, hogy felismerhessük azt a szerkesztésmódot, melynek segítségével az eredeti mü készült. Egy ilyen felismeréshez fel kell adnunk felméréseink centiméter adatait, kotta jeleit, hogy megkereshessük azt a geometriai módszert, melyet mind a tervezésnél, mind a kivitelezésnél felhasználtak. Ezek oly logikai összefüggéseket adnak kezünkbe, melyekkel méreteink geometriai arányrendszerré válnak, megkönnyítve ezzel szerkezeti rajzaink elkészítését és a műhelymunkát is. A rekonstrukciós tervet a kottázott felmérések alapján kisebb léptékben rajzoljuk meg, majd a méretektől eltekintve visszakövetkeztetünk az egyes formák és arányok geometriai meghatározására, öszszefüggéseire és egyszerűsödésére, egészen a kiindulásig, a kezdő alapformáig. Ez a munka nagyon bonyolultan valamiképpen mindig kétirányú, mert egyrészt a részletekből haladunk az egész felé, másrészt ellenőrizzük azt, hogy az egészből, az alapból miképp bontakozik ki a részlet. A műhelymunkáknál is törekszünk a régi gyakorlat követésére. A szükséges mühelysablonokat nem kottázott tervek számadatai alapján rajzoljuk meg, mert mi is olyan rajzpadlőkat készítünk, amilyeneket a kőfaragók állandóan használtak, hogy természetes nagyságban, geometriai módszerekkel készíthessük el a kivitelezéshez felhasználandó sablonokat. A kivitelezési munkálatok természetesen nem középkori módszerekkel készülnek, de mindig alkalmazkodunk az eredeti technológiához, melynek Ismerete nélkül a korszerű müveleteket és az ujabb anyagok felhasználását gyökértelennek érezzük. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a kőfaragványok restaurálásával foglalkozó szakemberek ismeretei egy összetett képzést előfeltételeznek. Megkívánjuk, hogy mesterségbeli gyakorlata legyen a