A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

hogy az épület történelmi hitelességét ne veszélyeztessük s ugy kell az apró jellegzetességekből összeálló egészet értelmezni, hogy a helyreállított műben korunk - saját nyelvünkön fogalmazott - hozzátételei is megtalálják szerves helyüket. Gyakran hangoztatjuk, hogy a polihisztorok kora lejárt. Ha igaz ez a szólás, már pedig ezt követeli az információgazdaságban már-már elvesző korunk, specialistákat kell nevelnünk, akik egy-egy kor alkotásait, alkotásmódját, módszereit, az alkotás ideológiai, társadalmi és gazdasági feltételeit alaposan ismerik.de ugyanakkor nem válhatnak egykönyvü emberekké,nem veszíthetik el az egészre Irányuló szintetikus látásukat sem, nem válhatnak érzéketlenné a fejlődési tényező iránt sem. Röviden: ugy kell szeretniük és Ismerniük a maguk speciális munkaterületét, hogy ne tagadják meg megértésüket más korok hasonló értékű alkotásaitól sem. Az idei szemeszter előadói sorban elmondják majd, hogy a szakemberek milyen problémákkal küszködnek a maguk sajátos munkaterületén, mi a romokat konzerváló épitész, a szobrászokat és általános faragványokat helyreállító kő- illetve faszobrász gondja, milyen restaurátori feladatokkal küzd a falképek, táblaképek szakembere, milyen nehézségek adódnak a várak, kastélyok, egyszerű népi lakóházak, ipari létesítmények helyreállítása során. En itt csak azt szeretném hangoztatni, hogy mindennek a szerteágazó részletmunkának egyetlen közös célja van: a megmaradt (történelmi) építményeinket ugy kell megőriznünk, azoknak hitelességét, meg ne rontsák sem romantikus ábrándjaink, sem szükreszabott prakticista szempontjaink, s ne korlátozhassák a helyreállítást sem gazdasági nehézségek, sema saját tudományos kutatásunk beszűkült szempontjai. Az összefogó, rendező elvet a történetiségben látom, amely a harmónia-a lak it ó esztétikai meggondolásokkal szövetkezve ugy alakit ujat a sokszinü régiből, hogy az uj funkció, a mai élet számára is értéket teremt. Ez az eljárás konkrét szakmai módszereket igényel, exakt beavatkozásokat. Mivel minden műemléki objektum egyéniség, s olyan egyedi vonásokkal rendelkezik, amelyek csak több-kevesebb mértékben található meg már műemlékekben, konzerválásuk, megőrzésük is egyedi feladat. Az elhangzó előadások, bár gyakorlati eseteket mutatnak be, nem akarnak recepturát adni, nem szolgálhatnak bárhol érvényesíthető szabályokat. Csupán elveket adhatnak, amelyek a mai eljárásmódunkat indokolják, csupán szempontokat adnak, amelyekből az öreg épületek mai formáját meghatározó szakemberek ötleteket meríthetnek. Célunk csak az lehet, hogy az egyedi műemlékek egyedi bánásmódban részesüljenek. Olyan tervezőket, kivitelezőket kell munkába állítanunk, akik az egyes emlékek komplexitását feltáró művészettörténészekben, régészekben munkatársat látnak. így válik az együtt dolgozó kollektiv közös munkája a szubjektivizmus buktatóit kizáró, a történelmet, a jelent és a jövőt szolgáló alkotássá.