A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

gosan példázzák, hogy még egy dogmatikus gondolkodással megalapozott konzervatív közösség életformái is olyan mértékben változnak, hogy az életét szolgáló épületek lényegi változást szenvednek. Vagy ki merné megkockáztatni, hogy Itt Egerben a Megyei Tanácsháza ma ugyanúgy alkalmas a megyei Igazgatás céljaira, mint az épittető érsek-főispán idején. A funkció lényegében azonos, az épület a megye Irányitását szolgálja, azonban a funkció terjedelme tetemes bővítéseket, hozzáépítéseket igényelt. Legtovább a falusi életforma viszonylagos konzervativitása őrizte meg a lakóházak évszázados formáit. Azonban éppen korunkban következik be ezen a téren olyan életforma-váltás, ami teljesen lehetetlenné teszi az öröklött lakóháztlpusok fenntartását. Legjobb esetben is az uj lakók igyekeznek bőviteni, átformálni a régi házakat, az esetek többségében azonban szabadulni igyekeznek az avult, s a mai emelkedő életszinvonalat már egyáltalán nem szolgáló épületektől. Szükséges, hogy a műemléki szervezet gondoskodjék minél több olyan épületfenntartásáról, amelyek az elmúlt történelmi korok gazdasági-társadalmi-politikai-ideológiai viszonyait dokumentálják, s egyben tanúságot tesznek az Illető korok Ízléséről, művészi igényéről. Azonban nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a történelmi örökséget csorbítatlan teljességében megőrizhetjük. Sem anyagi erőnk nincs ehhez, sem pedig a teret nem zárhatjuk el a fejlődő élet elől. A szelekciót az elmúlt történelmi korokban maga a történelem - a fejlődő élet ösztönös mozgása - végezte el. A történelmi örökség megőrzését is igénylő korunk nehéz feladata, hogy ezt az ösztönös, irányítatlan szelekcióját tudatosság, értékelő szempontokra építő tudományos tevékenységgé formálja. Ebben a tevékenységben legalapvetőbb segítségünk az öröklött anyag dokumentatív összegyűjtése, műemléki nyilvántartás készitése, a védett anyag sokszempontu vizsgálata, rangsoroló értékelése, s ezzel - bármennyire "műemlékvédelem"-ellenesen hangzik is - sorsukra hagyott és ezzel pusztulásra ítélt műemlékek kiválasztása. Ha történelmien gondolkodunk, vállalnunk kell ezt a szakmánktól bizonyos mértékig Idegen szemléletmódot is. Ellenkező esetben a túlfejlesztett gondoskodás súlya alatt az egész szervezet megroppan, s helyet ad a válogatás nélküli pusztulásnak. A fejlődés utján, a történelmi erők érvényesülésének hatásvonalait csak bizonyos mértékben szabályozhatjuk, nem helyezkedhetünk velük szembe teljességgel. Nem engedi ezt az evolúcióba vetett, s a jobbat igénylő emberi meggyőződésünk sem. Mivel azonban társadalmunktól ránk ruházott feladatunk az, amit tudományos felkészültségünk is elmélyített bennünk, - őriznünk kell a gondjainkra bizott örökséget -, nagyon alapos, elvi meggondolások alapján kell a szükségképi szelekciót előkészítenünk. Mennyiségileg, teljes terjedelmében, vagy igen magas százalékban nem őrizhetjük meg a mult örökségét. De minőségileg - legjellegzetesebb s fontos elemeiben - eredményessé kell tennünk munkánkat.

S mindenképpen törekednünk kell arra, hogy amit átengedünk az anyaggal szükségképpen együttadott pusztító változásnak, a történelmi eróziónak, mindazt kellőképpen dokumentáljuk az utókor számára. Meggyőződésem szerint ez az egyik legalapvetőbb tevékenységünk az anyag felmérése, sokszempontu vizsgálata és az értékelő tevékenység alapján a feladataink meghatározása. A mindenképpen teljes egészükbe fenntartandó műemlékek u.^^rzését elsősorban történelmi dokumentum voltuk indokolja.