Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Barcza Géza: Az intézményes magyar műemlékvédelem

voltak azok. A jogszabály a műemlékek fenntartását a tulajdonosok feladatává tette. Olyan esetekben, amikor valamelyik műemléki érdekű munkára kerül sor, ennek terheit a jogszabály alapján az állam tartozik vi selni. A jogszabály a legkorszerűbb műemlékvédelmi elveket kod ifik ál ta. Ilyenek voltak többek közt a műemlék megtekintésének lehetővé tétele; a védett területek, ezen belül a műemléki környezet védelmének lehetővé tétele; a műemlékekkel kapcsolatos munkálatok engedélyhez kötése. A miniszter részére biztosított jogkör lehetővé tette, hogy a műemléki ügyekben szakhatóság foglaljon állást, melyet a hatósági engedélyek kiadására jogkörrel felruházott szervek kötelesek voltak figyelembevenni. Az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet első fejezete általános rendelkezéseket tartalmazott, a második fejezet a közgyűjteményekről, a harmadik a nemzeti érdekű magángyűjteményekről, a negyedik a nemzeti érdekű muzeális értéktárgyakról,az ötödik a műemlékekről, a hatodik a védett területekről, a hetedik a műemlékek és muzeális tárgyak felkutatásáról, a nyolcadik a Muzeumok és Műemlékek Országos Központjáról intézkedett, a kilencedik a büntető rendelkezéseket, a tizedik fejezet pedig a vegyes, átmeneti és hatálybaléptető rendelkezéseket foglalta magába. Mint a felsorolásból is kitűnik, a törvényerejű rendelet az ingatlan és az ingó emlékekről egyaránt intézkedett. A jogszabály a műemlék fogalmát alakilag határozta meg,vagyis minden olyan épitészeti jellegű ingatlan emléket védettnek kell tekinteni, amelyet a miniszter védetté nyilvánitott. A jogszabály ugy rendelkezett, hogy a műemléket és annak tartozékait a tulajdonos épségben és változatlan állapotban köteles fenntartani. Amennyiben a tulajdonos fenntartási kötelezettségét nem teljesiti, a miniszter a tulajdonos költségére megővási és helyreállitási munkálatokat rendelhet el. Műemléken és annak tartozékain külső vagy belső átalakitási, bővítési vagy javítási munkát csak a miniszter engedélyével és az általa meghatározott módon lehet végezni. A jogszabály gondoskodik a műemlék környezetének védelméről, a megtekintés lehetővé tételéről, és büntető rendelkezéseket tartalmaz a műemlék rongálása, illetve megsemmisítése esetében. A Muzeumok és Műemlékek Országos Központja a vallás - és közoktatási miniszter felügyelete alatt működő I. fokú múzeumi és műemléki hatóság volt. Az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet 15 évig alapvetően meghatározta a magyar műemlékvédelem tevékenységét. Sajnos, az elkövetkezendő években a magyar műemlékvédelem fejlődésében törés következett be. 1952ben a Muzeumok és Műemlékek Országos Központja felszámolásra került és a műemlékvédelmi jogkör ellátása a népművelési miniszter feladatává vált. Egy évvel később a műemlékvédelem szervezete a Minisztertanács által létrehozott Épitészeti Tanácshoz kerül át, s 1955-ben az Országos Építésügyi Hivatal veszi át a műemlékvédelem irányítását. 1957-ben a műemlékvédelmi feladatok az Építésügyi Minisztériumhoz kerülnek át. Kezdetben a minisztériumon belül Műemléki Csoport tevékenykedik, s emellett 1954-től a műemlékvédelmi feladatokat a minisztériumhoz átkerült Várgondnokság is intézi. 1957-ben e két szerv egyesítésével uj szervet hoz létre az Építésügyi Minisztérium, ez a szervezet az Országos Műemléki Felügyelőség. Az Építésügyi Minisztériumon belül a Város - és Községrendezési Főosztály (később elnevezése Településfejlesztési Főosztályra módosult) Műemléki Osztálya feladatkörébe tartozott az Országos Műemléki Felügyelőség irányítása.