Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Barcza Géza: Az intézményes magyar műemlékvédelem

burzsoázia műveltségi kiváltságát és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét". A feloszlatott MOB ügyeinek vezetését dr. Éber László vette át, aki 1919. június 3-án javaslatot nyultott be a MOB újjászervezésére a közoktatási népbiztos s ághoz. Ezt a javaslatot a népbiztosság elfogadta és 1919. július 26-án kihirdetésre került az Országos Műemléki Hivatal létesítéséről szóló jogszabály. A hivatal feladata volt az ország műemlékeinek céltudatosabb és a "mai felfogásnak" megfelelőbb gondozása, fenntartása, felvétele és publikálása. A hivatal mellett a legjobb szakemberek résztvételével Műemléki Tanács alakult. A műemlékvédelem alapja a Tanácsköztársaság idején is az 1881. évi XXXIX. sz. törvénycikk maradt. Ennek a jogszabálynak a rendelkezései nem voltak ellentétben a proletárdiktatúra célkitűzéseivel. A törvénycikk a változott körülmények miatt természetesen tartalmi módosuláson ment keresztül. Érthető, hogy például a műemlék-fenntartás előírása mást jelent a magántulajdon körülményei között, és mást akkor, amikor azok állami tulajdonba kerülnek. A Tanácsköztársaság idején a hatalmas nehézségek közepette is jelentősebb állami alapok állottak a műemléki szervezet rendelkezésére, mint az ezt megelőző időszakban. Az uj szemlélet lényege abban állt, hogy szakítani kívántak a stílszerű helyreállítás gyakorlatával, tevékenységük súlypontját az emlékek gondozására, fenntartására, felvételére és tudományos ismertetésére kívánták helyezni. A legjobb építészek részvételével a Tanácsköztársaság időszakában megtörtént a budapesti műemlékek felmérése, s komoly erőfeszítések történtek az ingó emlékanyag védelmére. A MOB munkatársai résztvettek a magánkézben lévő muzeális értékű kincsek államosításában, kiállítások rendezésében és számos ismertető, népszerűsítő előadást tartottak. Jellemzésképpen megemlítem,hogy dr. Éber László a hivatal vezetője az egyházi tulajdonban lévő ingó emlékek megmentése érdekében készített javaslatában az alábbi alapvető állásfoglalást tette: "Kívánatos, hogy a templomok berendezéséhez és diszéhez tartozó nagyobb tárgyak a rendeltetési helyükön maradjanak, mert művészeti szempontból ott hatnak legerősebben és mert a művészet alkotásainak látásához juttatják a népet oly helyen is, ahol erre más alkalom nem kínálkozik. Igy ilyen tárgyak csak olyan esetben helyezen dők nyilvános muzeumokba, ha eredeti helyükön fenntartásukat veszély fenyegeti. De egészen más beszámítás alá esnek ama kisebb tárgyak, melyek romlásnak, elkallódásnak, eltulajdonításnak vannak kitéve. Sürgős kötelezettségünknek tartom, hogy ezeket nyilvános gyűjtemények őrizetére bízzuk, és ezáltal közkinccsé tegyük. 1919. április 21-én az egyházi vagyonok köztulajdonba kerültek. A jogszabály azonban nem terjedt ki a templomokra, nyilvános kápolnákra és a rendszeres használatra szánt imaházakra, kálváriákra, szobrokra, haranglábakra, valamint a vallási szertartáshoz szükséges felszerelésekre. Megtörtént a muzeális becsű tárgyak zár alá tétele és gyűjteményekbe való elszállítása is. A forradalmi kormányzótanács a magántulajdonban lévő műkincsek állami tulajdonba vételével azt kivánta elérni, hogy a nagy művészi értéket jelentő képeket, szobrokat és más művészi tárgyakat ne csak a kiváltságosok élvezhessék, hanem "a proletár-állam minden tagja megtanulja ismerni és becsülni a szépet". A Magyar Tanácsköztársaság 133 napos uralom után elbukott. Megkezdődött az ellenforradalom, kezdetét vette a megtorlás. 1921. június 8-aval a vallás - és közoktatási miniszter vissza állította a Műemlékek Országos Bizottságát,melynek ebben az időszakban történt működéséről, feladatainak és taktikájának meghatározásáról Kertész K. Róbert elnökhelyettes 1922. márc. 23-i nyilatkozatát idézem:"Minden szervezet oda kell irányítsa minden akarását és energiáját, hogy a maga hatáskörében az ország régi határai vissza-