Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Barcza Géza: Az intézményes magyar műemlékvédelem

április 4-én a közoktatásügyi miniszter elrendelte a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának felállitását. A miniszteri utasitás a bizottság feladatává tette a műemlékek lajstromozását, felvételét, osztályozását és fenntartását. A bizottság feladatköre csak az ingatlan jellegű emlékanyagra terjedt ki. A legfontosabb feladatának érezte a bizottság a műemléki törvény előkészitését, s 1878-ban Henszlmann Imre a törvényjavaslatot már az illetékes szervek rendelkezésére is bocsájtotta. 1881. május 28-án a parlamenti vita után kihirdetésre került az első magyar műemlékvédelmi törvény. Ez a törvény --a 1881. évi XXXIX. sz. törvénycikk azonban eltérően az eddigi törvényjavaslatoktól, csak az ingatlan emlékekről rendelkezett. Jellemzésképpen megemlítem, hogy a törvény előkészítése során -- különösen a parlament igazságügyi bizottságában -- többen szóvátették a magántulajdon szentségét védelmezve aggályaikat a törvény rendelkezéseit illetően. Igy például elhangzott, hogy "a kisajátítási eszme ellen elvileg nincsen kifogásom, de miután ez a tulajdonjogba ütközik, s a tulajdonjog szentsége az államnak egyik összetartó sarkkövét képezi, az ezen jogot érintő félrendszabályok vagy nem eléggé szabatos törvények számos visszaélésre és bonyodalmakra okul szolgálhatnak". Az 1881. évi XXXIX. sz. törvénycikk négy fejezetben foglalta össze a műemlékvédelemre vonatkozó szabályokat. Az első fejezet a műemlékekről és azok gondozásáról, a második fejezet a műemlékek fenntartása céljából történő kisajátításról, a harmadik fejezet a büntető határozatokról, mig a negyedik fejezet a Műemlékek Országos Bizottságáról intézkedett. A törvénycikkben megtalálható a műemlék fogalom meghatározása, a műemlékké nyilvánításra, a műemlékek bejelentésére, fenntartására és helyreállítására vonatkozó szabályok. A törvény műemléknek minősiti a földben vagy a föld felszínén lévő történeti vagy művészeti emlék becsével birő építményeket és azok tartozékait. A törvény az épitészeti emlékek két kategóriáját különbözteti meg: a történeti és a művészeti emlékeket, s ezeket jelöli gyűjtőnévvel műemlékekként. Ezzel --bár aszóhasználatban sokáig fennmaradt még az ingatlan műemlék és az ingó műemlék fogalma -- lényegileg a mai értelemben használatos műemlék megjelölés nyert rögzítést a jogszabályban. A mai értelmű műemlékké nyilvánítás lényegében a miniszter olyan eseti intézkedése volt, mellyel a felfedezett emléket "fenntartandőnak" nyilvánította. Ez a minősítés meg kötöttséggel járt. Egyrészt arra kötelezte a tulajdonost, hogy az építményt épségben fenntartva, másrészt ha a tulajdonos ezt elmulasztotta, jogot biztosított a miniszter számára a műemlék kisajátítására. A törvénynek ez a megkötése a gyakorlatban kétélű fegyvernek bizonyult, mely nagymértékben gátolta a műemlékek hatásos védelmét. A tulajdonost ugyanis a jogszabályok túlzottan védelmezték. Például a községeknek és az egyházaknak jogukban állott, hogy a fenntartási költségek megtérítését követeljék az erre a célra szánt műemléki alapból. Az egyházak olyan bejelentés tételére is fel voltak hatalmazva, hogy a műemléki épületet nem kívánják egyházi célokra felhasználni, s a magántulajdonos is jogosult volt kijelenteni, hogy a műemléket nem kívánja fenntartani. Ezek a törvényben meghatározott lehetőségek rákény szeri tették a szűkös műemléki alappal rendelkező minisztert a műemlék kisajátítására, illetőleg ha ennek lehetősége nem állt fenn anyagiak hiányában, az épületnek a védelem alóli felszabadítására. Joggal kesergett emiatt a korabeli műemléki szakember: "Ha valamely vár templom vagy más épület védelmére vagy fenntartására nézve kérdés merül fel, egyszersmind azonnal annak a kérdésnek merev eldöntése is kívántatik, hogy az illető műemlék fenntartandó műemlék-e vagy sem és igy a törvény hatálya alá esik-e vagy sem. Ez az eljárás a műemlékek fenntartásáról szóló törvény célzatának lerontásával,a hazai történelmi és műemlékek egész sorozatára nézve a végpusztulást, a halált jelentené a törvény védelme alatt és a kormány engedélyével és annak útmutatása mellett." o