Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Zámbori Ferenc: Eger város rendezési tervei

Eger a műemlékek városa Egert méltán nevezhetjük a műemlékek városának. 155 műemlék és müemlékjellegü épületet tartunk szá­mon, az egész belvárost, a régi Egert műemlékként kezeljük. A Vár, a török időkből visszamaradt em­lékek, de különösen a XVIII. század barokk remekei, a klasszicizmus emléke emelik művészi rangra, fogják harmonikus egységbe a várost. Elsősorban tehát az épületek azok, amelyek a régmúlt időkre, az elmúlt korokra emlékeztetik az Egerbe látogatót, de akik közelebbről megismerkednek az épitészet re­mek alkotásaival azok belsőjével, maguk is meggyőződhetnek róla, hogy a városunkban, az épitészet ­tel egyidejűleg a társművészetek is fejlődtek. Felbecsülhetetlen értékű freskók, festmények, kedves ba­rokk szobrok születtek, de a lakatos művészet is olyan magas művészi fokra emelkedik a Fazola Henrik tevékenysége nyomán Egerben, amire alig van példa Európában. A város szerkezete A középkori utcahálőzat fő szerkezete két főútvonalra épült. Az egyik a hatvani-kaputól (a mai Kossuth és Lenin ut sarka) a várfeljáróig, tehát pontosan a mai Kossuth Lajos utca vonalán. A másik a hatvani-kapu­tól a Ráckapuig (a mai Ráckapu-tér), a mai Széchenyi utca vonalán. A két egymással derékszögben épült, éspedig a város külső sarkában találkozó útvonal, különösen sajátos szerkezetet ad a városnak. Ez a szerkezet jól leolvasható minden XVII. századi metszetről. A két útvonal találkozásának közelében téte­lezhetjük fel a középkori főteret, kb. a mai Dobó tér helyén, és ezen a főtéren helyezhetjük el a város­házát, a városi élet központját. Középkorinak képzelhető el a mai Knézich Károly utca is. A keresztut­cák a várost átszelő Eger-patak medre felé irányuló lejtős utak, a dombokról lefelé irányuló vízfolyá­sok mentén keletkeztek, és nagy a valószínűsége annak, hogy a régi vízfolyások mellett már a közép­korban is megvoltak. A Dobó térre összefutó három egymásfelé kanyarodó utca: a mai Bajcsy-Zsilinsz­ky, Marx Károly és Alkotmány utca éppen a vízfolyások természetes irányulásának köszönheti egy hely­re torkollását. A Dobó és Május 1. utca vonala közvetlenül a várfal tövében, eléggé általános és minden várnál jelentkező megoldás. A mai belváros szerkezete lényegében a középkort őrizte meg. Két fő ut­cája (a Kossuth Lajos és Széchenyi utca) a magyar városokra jellegzetes táguló útszerkezetet mutatja. Eger belváros tehát komoly szerkezeti egység, mint ilyen értékes maradványa a városépítés magyar múltjának. Ez az az egység, mely leginkább méltó a belvárosban a védelemre. Az utcavonalak zártsága, kedvező légtér aránya, szerencsés irányulásai, amelyek nemegyszer érdekes látképet is adnak magas­betörő templomtornyokra vagy várfalakra, annyi értéket rejtenek magukban, amelyeknek óvatos megőr­zése mellett, kedvező kibontásukra, érvényesítésükre, minden zavaró körülmény eltávolítás ára feltét­lenül törekednünk kell. Maga a belváros három centrumból tevődik össze: A vár, a közigazgatási (a Dobó tér) és az egyházi centrum (a Székesegyház előtti tér). A három szoros kapcsolatban áll egymással. A Székesegyház előtti Szabadság teret a Kossuth Lajos utca köti össze a Várral, a közigazgatási és val­lási centrumot a Bajcsy-Zsilinszky utca köti össze egymással. Mindhárom egység önmagában véve be­fejezett, ezek mégis tartalmilag egymást kiegészítve, együttesen alkotják a város belső magját. A XVIII. század Eger fénykorát jelenti, az egész város 50-től 100 év alatt épült ki. Ekkor épült a Líceum, a mai Tanárképző Főiskola, hazánk egyik legjelentősebb copf épülete, a Minorita templom az

Next

/
Oldalképek
Tartalom