Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)
Zámbori Ferenc: Eger város rendezési tervei
Eger a műemlékek városa Egert méltán nevezhetjük a műemlékek városának. 155 műemlék és müemlékjellegü épületet tartunk számon, az egész belvárost, a régi Egert műemlékként kezeljük. A Vár, a török időkből visszamaradt emlékek, de különösen a XVIII. század barokk remekei, a klasszicizmus emléke emelik művészi rangra, fogják harmonikus egységbe a várost. Elsősorban tehát az épületek azok, amelyek a régmúlt időkre, az elmúlt korokra emlékeztetik az Egerbe látogatót, de akik közelebbről megismerkednek az épitészet remek alkotásaival azok belsőjével, maguk is meggyőződhetnek róla, hogy a városunkban, az épitészet tel egyidejűleg a társművészetek is fejlődtek. Felbecsülhetetlen értékű freskók, festmények, kedves barokk szobrok születtek, de a lakatos művészet is olyan magas művészi fokra emelkedik a Fazola Henrik tevékenysége nyomán Egerben, amire alig van példa Európában. A város szerkezete A középkori utcahálőzat fő szerkezete két főútvonalra épült. Az egyik a hatvani-kaputól (a mai Kossuth és Lenin ut sarka) a várfeljáróig, tehát pontosan a mai Kossuth Lajos utca vonalán. A másik a hatvani-kaputól a Ráckapuig (a mai Ráckapu-tér), a mai Széchenyi utca vonalán. A két egymással derékszögben épült, éspedig a város külső sarkában találkozó útvonal, különösen sajátos szerkezetet ad a városnak. Ez a szerkezet jól leolvasható minden XVII. századi metszetről. A két útvonal találkozásának közelében tételezhetjük fel a középkori főteret, kb. a mai Dobó tér helyén, és ezen a főtéren helyezhetjük el a városházát, a városi élet központját. Középkorinak képzelhető el a mai Knézich Károly utca is. A keresztutcák a várost átszelő Eger-patak medre felé irányuló lejtős utak, a dombokról lefelé irányuló vízfolyások mentén keletkeztek, és nagy a valószínűsége annak, hogy a régi vízfolyások mellett már a középkorban is megvoltak. A Dobó térre összefutó három egymásfelé kanyarodó utca: a mai Bajcsy-Zsilinszky, Marx Károly és Alkotmány utca éppen a vízfolyások természetes irányulásának köszönheti egy helyre torkollását. A Dobó és Május 1. utca vonala közvetlenül a várfal tövében, eléggé általános és minden várnál jelentkező megoldás. A mai belváros szerkezete lényegében a középkort őrizte meg. Két fő utcája (a Kossuth Lajos és Széchenyi utca) a magyar városokra jellegzetes táguló útszerkezetet mutatja. Eger belváros tehát komoly szerkezeti egység, mint ilyen értékes maradványa a városépítés magyar múltjának. Ez az az egység, mely leginkább méltó a belvárosban a védelemre. Az utcavonalak zártsága, kedvező légtér aránya, szerencsés irányulásai, amelyek nemegyszer érdekes látképet is adnak magasbetörő templomtornyokra vagy várfalakra, annyi értéket rejtenek magukban, amelyeknek óvatos megőrzése mellett, kedvező kibontásukra, érvényesítésükre, minden zavaró körülmény eltávolítás ára feltétlenül törekednünk kell. Maga a belváros három centrumból tevődik össze: A vár, a közigazgatási (a Dobó tér) és az egyházi centrum (a Székesegyház előtti tér). A három szoros kapcsolatban áll egymással. A Székesegyház előtti Szabadság teret a Kossuth Lajos utca köti össze a Várral, a közigazgatási és vallási centrumot a Bajcsy-Zsilinszky utca köti össze egymással. Mindhárom egység önmagában véve befejezett, ezek mégis tartalmilag egymást kiegészítve, együttesen alkotják a város belső magját. A XVIII. század Eger fénykorát jelenti, az egész város 50-től 100 év alatt épült ki. Ekkor épült a Líceum, a mai Tanárképző Főiskola, hazánk egyik legjelentősebb copf épülete, a Minorita templom az