Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Barcza Géza: Az intézményes magyar műemlékvédelem

A műemlékileg védett épitmények harmadik kategóriájába tartoznak a városképi jelentőségű épitmények. Ezek olyan egyedileg védett objektumok, amelyek nem érik el a műemlékek és a müemlékjellegü épitmények szinvonalat, de külső megjelenésük miatt a jellegzetes városkép kialakításában lényeges szerepük van. A műemléki jelentőségű területek védettségét az indokolja, hogy ott a műemlékek, a müemlékjellegü és a városképi jelentőségű épitmények nagy számban,a terület jellegét meghatározóan együttesként fordulnak elő, illetőleg maga a terület, vagy annak egyes összefüggő részei megőrizték a település történelmileg kialakult szerkezetét. Az ilyen területeken nemcsak a műemlékek és egyéb egyedileg védett épitmények élveznek védelmet, hanem a kijelölt területen belül minden épület, melyeknek fenntartása vagy az értékes egyedi emlékekhez illeszkedő kialakítása szükségszerű és egységes koncepció megvalósítását igényli. Jelenleg védelem alatt áll a Budai várnegyed, Sopron, Eger, Esztergom, Győr, Kőszeg, Pápa, Pécs, Sárospatak, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Veszprém, Szentendre, Kalocsa városok, illetve Tihany és Hollókő községek kijelölt területe. A műemlék megjelenését, hatását, zavartalan érvényesülését annak épitészeti és tájképi környezete nagymértékben meghatározza, befolyásolja. Az uj szabályozás alapján műemléki környezetnek minősülnek védetté nyilvánítás nélkül is az építménnyel közvetlenül szomszédos ingatlanok. Természetesen az uj rendelet is lehetővé teszi a műemléki környezet határozatilag történő megállapítását. Erre akkor van szükség, amikor a műemlék hatásos érvényesüléséhez a közvetlenül szomszédos ingatlanoknál nagyobb területre van szükség. Előfordulhat olyan eset is, amikor műemléki környezeten kívül válik szükségessé a műemléki hatóság beavatkozása, például ha olyan uj épület építése ügyében kell állástfoglalni,amelynek elhelyezése, tömege, külső megjelenése valamely védett műemléki építmény jellegét és művészeti megjelenését bármely módon érinti. A műemléki védettség terjedelmét az uj jogszabály az eddiginél pontosabban határozza meg. A műemléki védettség ugyanis nemcsak az adott építményre,hanem az építményhez tartozó földrészletre, -- parkra, udvarra -- kerítésre, támfalra és a melléképítményekre is kiterjed. A műemléki fogalom meghatározásokban építményre, egyéb alkotásra, annak tartozékaira, továbbá a velük kapcsolatos képző- és iparművészeti alkotásokra vonatkozó utalás található. Megjegyzem, hogy bár az épitmények körébe elsősorban az épületek tartoznak, de ide soroljuk az építménnyel össze nem függő közterületen feállított szobraikat és emlékműveket is. Egyéb alkotásnak tekinthetők a történeti és művészeti értékű történeti kertek, melyek általában a műemléki épület megalkotásával egy időben tudatos kertépítési -- épitészeti munka eredményeképpen jöttek létre. Minta fentiekből megállapítható, a műemlékvédelmi tevékenység az ingatlanjellegü emlékekre terjed ki, mig az ingójellegü emlékek muzeális tárgyaként nyernek védelmet. Olyan esetben, amikor a muzeális tárgy védett műemlék tartozéka, a védelemre a műemlékvédelem szabályait kell alkalmazni. Műemlékek hasznosítása A védetté nyilvánítással hatósági intézkedés kapcsán jogok és kötelezettségek keletkeznek. Emiatt feltétlenül szükséges, hogy mind a védetté nyilvánításról, mind a védettség megszüntetéséről az építmény tulaj-