Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Kozák Károly: Az egri vár története

Az egri vár története a püspökség alapításával kezdődik. Első királyunk, István (1000--1038) alapította az egri püspökséget, s a várhegyen felépíttette az első székesegyházat. Az elmúlt évtized feltárásai nyomán már azt is tudjuk, hogy István, vagy valamelyik őt az uralkodásban hamarosan követő király egy falut is rendelt a püspökség szolgálatára. A falu házai a várhegy déli részén álltak, a temető pedig a hegy keleti lejtőjén helyezkedett el. IV. Béla egyik átiratban megmaradt okleveléből tudjuk, hogy a székesegyházat István és az utána uralkodó királyok gazdag adományokkal látták el, s az a tatárjárás idején (1241) súlyosan megrongálódott. Újjáépítése IV. Béla nevéhez fűződik. Minden bizonnyal ugyancsak ő szorgalmazhatta és segíthette a püspökség területének várfallal való megerősítését is, amint azt szerte az országban tette. Ezeknek a várfalaknak egy része még ma is áll. A várfalakat tornyokkal és kapukkal erősítették meg. Avar kapuja a déli oldalon volt. Északnyugati sarka közelében egy nagyméretű lakótorony állt, amelynek maradványait a gótikus püspöki palota nyugati fala mellett, a Tömlöc -bástyában tárták fel. A tatárjárás utáni évszázadokban a püspökség hatalmas birtokai révén nagy gazdagságra tett szert. Ez tette lehetővé, hogy a várat erősítsék, és a székesegyházat bővítsék. A várat nagyszámú őrséggel és erős fegyverzettel látták el. Ekkor az építkezések már gótikus stílusban készültek. Közülük -- a székesegyház elpusztult gótikus bővitményeit leszámítva --a legjelentősebb az uj püspöki palota volt, amely jelentős eredeti részleteket őrizve, még ma is áll a várudvar északi oldalán. A gótikus püspöki palota épitéee 1474-re már befejeződött. Ezt követően került sor a székesegyház későgótikus bővítésére, amelynek hatalmas méreteiről és egykori szépségéről némi Ízelítőt adnak megmaradt részletei. Bár az egri püspökök is résztvettek a husziták elleni háborúban, s egy alkalommal azok is megtámadták Egert és a várat is, annak tulajdonképpen ebben az időben nem volt nagyobb hadi jelentősége. A vár elsősorban csak keretet adott az országban gazdasága miatt jelentős szerepet betöltő püspökségnek, mint egyházi központnak, s egyben a kor ízléséhez igazodó fényes püspöki udvar életének. A XVI. században jutott igazán jelentős szerephez hadászati szempontból a vár, amikor a mohácsi csatavesztés után (1526) súlyos helyzetbe került és két részre szakadt az ország. Keleti részében János király, a nyugati területeken pedig Ferdinánd uralkodott. A két király csapatai a másik birtokában lévő területeket sarcolták, dúlták, s igyekeztek elfoglalni az ott lévő várakat. A váltakozó szerencsével folyó harcok során az egri vár is többször gazdát cserélt. A győztes, vagy a visszavonuló csapatok, várőrség minden alkalommal megrongálta és kirabolta. Közben azonban --a rongálódások javításaként -- kisebb építkezések, erősítések is folytak a várban. János király halála után Perényi Péter, az ország kancellára és főkapitánya szállta meg a várat. Perényi Péter azonban Ferdinándnál összeesküvés gyanújába esett, aki el is fogatta és börtönbe záratta. Varkoch Tamás, Perényi egri várkapitánya azonban megtartotta esküjét és nem adta Ferdinánd kezére a várat. Folytatta a Perényi Péter által megkezdett munkát.Ekkor vette kezdetét a vár első nagyobb szabású átalakítása, megerősítése, a kor követelményeinek megfelelően. Az