Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Tombor Tibor: A Casagrande-kutatás és Eger

párkányt lezáró hat hatalmas apostol és királyszobor,a Dunára néző homlokzat két óriási domborműve és két cherubja. A pesti művészi élet központi alakja lett a negyvenes években. A szerencsétlen sorsú Ferenczy István Mátyás emlékmüvével kapcsolatban került az érdeklődés előterébe Casagrande néhány nagyszabású Mátyás szoborterve. 1848 történelmi forgataga még itt érte.Tervet készitett egy nagyszabású Szabadság Emlékműre. Az események azonban arról győzték meg ezt a hallgatag, csak a művészetnek elő olasz szobrászt, hogy a magyarországi művészeti fellendülés nagy korszaka véget ért. A forradalom átfejlődőben volt a magyar nép hősi szabadságharcává.Casagrande tudta, hogy fegyverek között hallgatnak a múzsák. Visszatért Itáliába és Cison di Valmarinoban telepedett le. Vele mint magyar felesége, Kovács Mária, az egri érseki kúria szabómesterének leánya, aki legendáshírűvé vált a Trevigianoban. Állami iskolák még nem voltak s a helyi oktatás hősnője lett ő, a szépséges, müveit, fennkölt gondolkodású egri lány. Kovács Mária, kit még ma is emlegetnek a városkában, ahol ő volt a "la maestra ungherese" --a magyar tanítónő. Casagrande ékes szobrászati alkotásokkal gazdagította szűkebb hazáját, a Trevigianot. Cisonban, Bellunoban, Feltreben, Coneglianoban és még sok helységben sorakoznak szobrai, művészeti pályafutásának érett, szép alkotásai. 1880-ban halt meg. Két utolsó alkotását, az egri bazilika főoltára előtt álló két angyalt teljesen be sem tudta fejezni. Magyar szobrász,Huszár Adolf végezte el rajta az utolsó simításokat. Aki látni akarja, milyen szépséges volt Kovács Mária a valóságban, fiatal korában, nézzen fel az oltárral szemben állva a baloldali angyalra. Feleségéről mintázta a művész ezt az angyalarcot. Kovács Mária férje halála után nem tért vissza Egerbe, csak látogatóba. Őrizte a sirt hűségesen 1893-ben bekövetkezett haláláig. Ott van eltemetve a Cison-i temetőben, férje obeliszke alatt. Casagrande hosszú éveket töltött el Egerben. A Károlyvárosban lakott, a hires müvészkolóniában, de nem a mostani Brődy Sándor utcai házban, hanem kétségen kivül az Orgonás tér 4. sz. alatti kedves, meghitt hangulatú, nemrég restaurált épületben. Kapcsolata a városhoz és annak lakóihoz meghitt, őszinte, bizalomteljes, mélyen emberi volt. Egy 1845 októberében kelt s a nemes városi tanácshoz intézett beadványában -- tévedésből ugyanis mint kőfaragót akarta megadóztatni egy túlbuzgó hivatalnok -'- azt írja, nagyon elszomorodna, ha az ügyet "egyes hivatalnokok, mint öszveirők vagy lajstromozók tévedésének nem tartanám, kik a Kőfaragó és Szobrász, továbbá a Szobrász és Academicus Szobrász között semmi minőségi különbséget és fokozati osztályzatot nem ismernének, - - s nem volnának képesek felfogni, hogy azon disz, mit én müveimmel Eger városának szerzettem, csak ki egyenlíti, ha meg nem haladja! azon csekély fogyatkozást, mit itteni tartózkodásom teherként okozhatta". 1847-ben megható szavakban tett hitet a magyarság Iránti tisztelete és megbecsülése iránt:" Én nagy szerencsémnek tartandom mindig -- irta --ha bármi hasznost és szépet müveihetek ez országban,melyet mint második hazámat szeretek, tisztelek..." Élete, alkotásai, házassága, emberi kapcsolatai révén szorosan összeforrott Egerrel. Müvei kétségen kivül bekapcsolják Egert A XIX. századi európai művészeti fejlődés nagy áramlataiba. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat nem Casagrandeval kezdődött, hanem már korábban, a XVIII. század első felében, s tartott töretlenül a XIX. század közepéig. Jeles olasz művészek jártak a városban, éltek