Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Borsos Béla: Az Országos Műemléki Felügyelőség dokumentumtára

egységben voltak. Mint a kezdeti időkben tulajdonképpen még később is sokáig két nagy részre tagolódtak, a továbbra is csak lassan.de egyenletesen gyarapodó könyv - és kézirattárra és a terveket,rajzokat, metszeteket, festményeket, fényképeket, azok üveg, majd később film negativjait is magába záró nagy vegyes gyűjtemény részlegre. Ez utóbbi csak részben -- mégpedig mindig kisebb részben -- volt tervszerű fej lesztés eredménye, nagyobb részben az elintézett iratanyagról leválasztott mellékletekből állott. Mint ilyen is természetesen az idők folyamán hallatlanul gazdag és éppen létrejöttének körülményeiből eredően a mindenkori műemlékvédelmi tevékenység irányára jellemzővé vált. A két világháború szerencsére nem okozott jelentékeny károsodást a mind hatalmasabbra duzzadó anyagban. A felszabadulást követően a hivatal és gyűjtemények a Brődy Sándor utcában találtak otthonra, majd különböző elnevezések és szervezeti átalakulások után jutottak végül az egykori pápai nunciatura épületébe. Lassan kialakult a gyűjtemények maihoz közelálló szerkezete és tagoltsága, az egységes anyagnak a könyvtár mellett még két fő részre, a terv - és fényképtárra való szétválása révén. A gyűjtemények feladata elsősorban -- mint ma is --a műemlékvédelem operativ munkájának maradéktalan kiszolgálása volt és adminisztrativ szempontból az un. "Tudományos Osztály" szervezetébe tartoztak. 1967-ben az Országos Műemléki Felügyelőség és az Epitésügyi és Városfejlesztési Minisztérium magukévá tették egy Magyar Épitészeti Múzeum létesítésének és fenntartásának régóta vajúdó gondolatát. Ezzel egyidejűleg a feladatok nagymérvű megszaporodásával szükségesnek mutatkozott a múzeummal gyarapított gyűjtemények feladatkörének adminisztrativ összeállítása és az un. Gyűjteményi Osztály létrehozása. Az események szerencsésen estek egybe a Műemléki Felügyelőség nagyszerű uj székházépületének helyreállításával, ahol az uj osztály és múzeum is megtalálták megfelelő uj helyüket. A gyűjtemények jelenlegi helyzetének ismertetését az újonnan megalakított Magyar Építészeti Múzeummal kezdeném. A gyűjtemények ez uj részlegének létrejöttét évek őta tartó erőfeszítések előzték meg. A nagymultu magyar építőművészet emlékeinek összegyűjtése és megőrzése már évtizedek óta tovább nem halasztható feladatként állott előttünk,különösen azért, mert a közelmúlt eddig fel nem dolgozott épitészeti dokumentumai a teljes megsemmisülés veszélyének kitéve hányódtak ide-oda és kallódtak el jóvátehetetlenül. A múzeum feladata a magyarországi építőművészet-történetére vonatkozó tárgyi anyag összegyűjtése, konzerválása, megóvása, tárolása a tudományos kutatás szolgálatába állítása és bemutatása. A magyarországi építőművészet fejlődésének összképén belül bemutatja annak az egyes korszakokra jellemző társadalmi szerepét és fő törekvéseit. Elősegíti az építészettörténet, az építéstudomány és épitőgyakorlat fejlődését. A társadalomnak az épitőművészeti törekvésekkel kapcsolatban -- időnként és nagyrészt önhibáján kivül --megnyilvánuló tájékozatlanságának, sebből eredő közönyének vagy ellenséges érzületének megszüntetésére törekszik. A cél az építőművészet múltjának és jelenének szerves beépítése a magyar szocialista társadalom kulturális életébe, annak jövő fejlődésében az eddiginél aktívabb hatótényezővé emelése. Tekintettel arra, hogy a múzeum gyűjtési területe erősen átfedi más muzeumokét, az illetékességi területébe eső anyagbői elsősorban annak megszerzésére törekszik, amit az elkallódás, megsemmisülés közvetlen veszélye fenyeget, más muzeumok épitészeti anyagát pedig csak nyilvántartja. A múzeum gyűjtési körébe az alábbi emlékcsoportok tartoznak: 1. Épületrészletek és tartozékok, amelyek kiemelkedő történeti és didaktikai értékűek (faragott kövek, csak kivételes esetekben, ezeknél ugyanis a helyi kőtárokban való megőrzés vagy a helyreállításkor az