Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Borsos Béla: Az Országos Műemléki Felügyelőség dokumentumtára

Kevesen tudják, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség dolgozóit munkájukban az intézet nagymultu és bizonyos vonatkozásokban igen gazdag tudományos gyűjteményei támogatják. Ezek: könyvtár és kézirat gyűjteményei csatlakoznak, továbbá a régi iratanyagot magábafoglaló irattár, amelynek az aktuális iratanyagról való leválasztása és önálló gyűjteményi részleggé alakítása elvben már elhatároztatott és csak rövid idő kérdése. A tudományos gyűjtemények egyidősek a magyar műemlékvédelem önálló hivatali szervezetével, amely az évben ünnepelte megalakulásának évszázados jubileumát. Keletkezésük, növekedésük elválaszthatatlan ettől a szervezettől, az akkori történelmi és politikai adottságoktól s a mától lényegesen eltérő műemléki elvektől. Mintegy a hivatal munkájának melléktermékeiként lassan, fokozatosan jöttek létre, sajátos összetételük, erősségük és gyengéik egyaránt a százéves hivatali munkát tükrözik. Ezért ugy vélem, hogy a legvilágosabb és plasztikusabb képet akkor állithatom róluk, ha mindenekelőtt -- legalább nagy vonásokban -- megismertetem Önöket a hivatalos műemlékvédelem kezdeteivel, azzal a hőskorral, amely egyben a gyűjtemények kialakulásának kezdete is. A magyarországi középkori épitészeti emlékek tanulmányozására az első komoly lendületet Kassa kiemelkedő szépségű gótikus emlékei -- elsősorban a székesegyház --adták. Itt tartotta 1845-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete vándorgyűlését, amelynek résztvevői "meghatva ezen jeles emlékek látásától" .felkérték a Magyar Tudományos Akadémiát mint állandó társulatot,vegye pártfogásába a fennmaradt hazai épitészeti emlékeket, és őrködjék azok épentartása fölött. A következő évben a vándorgyűlést nem kevésbé ösztönző, magávalragadó környezetben, Sopronban tartották meg, ahonnan felhívásukat megismételték. 1848-ban -- annak ellenére, hogy a nehéz idők a legközvetlenebb életérdekek védelmére is alig adtak lehetséget --az akkori magyar vallás-és közoktatásügyi miniszternek egy épitészeti műemlékeink fe lett őrködő bizottságnak alakítását javasoló tervezetet terjesztettek elő. Ebből természetesen nem lehetett semmi.A nemzet élethalál harcának elbukása, majd a súlyos politikai elnyomatás jő időre minden hasonló elgondolást lehetetlenné tett. Csak 1860 október 16-án tudott megalakulni a Magyar Tudományos Akadémia "Archaeolőgiai Bizottsága". A bizottság tulságonsan sokat markolt össze ahhoz, hogy a műemlékvédelem szűkebb értelemben vett területén eredményesen tudott volna munkálkodni. Eredeti célkitűzése egyaránt magába foglalta az emlékek -- mégpedig az épitészeti maradványokon kivül az összes ingó műtárgyak és a föld mélyében Ç '} rejtőző relikviák széles birodalmának --felkeresését, ismertetését és az azok fölötti őrködést. Később «™ tár, fényképtár és adattár,tervtár, amelyekhez öt év óta a Magyar Építészeti Múzeum gyorsan szaporodó azonban az első két feladattal szemben a "megőrzés" mindi.'-^bb háttérbe szorult.. A bizottság munkája --akadémiák természetes szemléletének is megfelelően --a kitűnő publikáci4k>niegjelentésef£ szőrit-