Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Dercsényi Dezső: Műemlékvédelem és tudományos kutatás

a főhajó, ivsoros párkányát --noha román stílusú --nyilván az eredetiből származik, de a barokkban rakták fel. A kis falusi román templomok, építészetünk e korai kis remekműveiről a helyreállításuk során kitűnt, hogy a XIII. században, annak is inkább a közepén, második felében épültek, nyugatdunántuli sürü előfordulásuk azt bizonyítja, hogy az országnak ezen a peremén még akkor is román stílusban építkeztek, amikor a centrumban már a gótika virágzott. Ha most a képzőművészeti emlékanyagra térünk át, a módszeres feltáró, kutató munka eredményei között elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy eddig nem ismert emlékekkel gazdagították művészetünk történetét. Míg az épületek így, vagy ugy átalakított formában állnak, festészeti, szobrászati díszüket többnyire csak a kutatások hozták napvilágra. A falfestészet terén ez nem is meglepetés, a rongált freskókat inkább lemeszelték, bevakolták, ha ugyan nem a reformáció puritánjai tüntették el őket. Számos ilyen falképet sorolhatnánk a XI. századik feltárás alatt álló bizantinizáló pécsváradiaktól kezdve, csak egyet emelek ki, ami eddigi müvészettörténeti elképzeléseinket is megváltoztatta. XIV--XV. századi falusi templomainkat igen gyakran díszítették a Szent László legenda falképei. Önmagában is szokatlan jelenség, mert bár egy szent hírében álló király életéből vett jeleneteket ábrázolnak, valóságban lovagi hőstett megörökitői. A legenda szerint Erdélybe betörő kunok elrabolták a nagyváradi püspök leányát s László király megveri a betörő sereget, a leányrablő kun vezért üldözőbe veszi s a leány segítségével legyőzi. A falkép-sorozat világi jellegét fokozza,hogy a jeleneteken áruházat, a fegyverzet, a lovak szinte nagyobb hangsúlyt kapnak, mint maga a történet, melyet meglehetősen azonos módon adnak elő a falképeken. A másik feltűnő jelenség, hogy Erdélyben a Székelyföldön, a Felvidéken Gömörben és a Szepességben, délnyugaton pedig a Muraközben fordulnak elő ezek a falkép-sorozatok, mint már emiitettem, nagyjából azonos jelenetekkel, kompozícióval. A sorozat témájából és földrajzi megjelenéséből sokan ugy vélték, hogy itt a határőr települések jellegzetes művészeti megnyilatkozásával van dolgunk. Korábban Ocsán, most azonban Tereskén, tehát Budapesttől északra és délre mintegy 50 kilométerre is megtalálták ezt a freskó ciklust a templom helyreállítása során. Lényegesebben tágította a középkori művészetről alkotott képünket, hogy lakóházakban és termeikben is falképeket találtak. A külsőn geometrikus falfestés (Bp. Tárnok u. 14.), vagy csak egyszerű kváderezés, szép reneszánsz sgrafitto (Kőszeg), a belsőben pedig világi jelenetek kerültek elő (Bp .Tánc sic s Mihály u. 21.). Találtunk azonban a belsőben is architektúrát ábrázoló freskót (Sopron), sőt magasszinvonalu barokk falképekkel kifestett polgári lakást is (Sopron, Templom utca). Külön ki kell emelni e csoportból kőszobrász restaurátoraink,elsősorban Szakái Ernő munkáját,aki olyan alkotások helyreállításával gazdagította művészi anyagunkat, melyek létezéséről eddig fogalmunk sem volt. Ezek a munkák Visegrádon indultak meg és hozták a legszebb eredményeket. Oláh Miklós egy odavetett megjegyzéséből csak annyit tudtunk, hogy Visegrádon több díszkút állott, nemcsak az az egy, melyet mint Cupido kútját részletesen megemlít. Ezt mi a díszudvaron álló vörösmárvány kúttal azonosítjuk, noha a leírással ellentétben a kis Herkules díszíti és fehér márvány helyett vörös márványból készült. E kut talapzatából és alapjából nagyszámú faragott kő került elő, melyekhez hasonlók voltak felismerhetők a díszudvar kerengőjének mellvédjében is. Az előkerült faragványok egyértelműen nagyméretű nyolcszögletű kutházra engednek következtetni. Az egyes kőrétegek meghatározása, majd a felépítmény szerkezetének megismerése után a már eddig feltárt anyagból még nagymennyi-