Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)
Dr. Merényi Ferenc: Százéves a magyar műemlékvédelem
megsemmisült; ugyanakkor a modern tudomány és technika, a korszerű anyagok és szerkezetek minden lehetőségével, a mérték és arányszabta korlátok közt minden eszközzel elősegíteni, hogy a töredék értelmet nyerjen, az építészeti összefüggések felismerhetők, megérthetők és élvezhetők legyenek. A mai magyar műemlékvédelemnek ezek a - - megvalósult helyreállításokban tükröződő -- elvei teljes mértékben megegyeznek a műemlékvédelem bonyolult problematikáját nemzetközi síkon először összefoglaló 1931. évi Athéni Cartában (és az azt követő itáliai Carta del Restauro -ban) lefektetett elveket korszerűen újra megfogalmazó 1964. évi Velencei Carta koncepicőjává. Ugyanez vonatkozik a műemléki környezetbe épülő uj épületekkel kapcsolatos környezetbe épülő uj épületekkel kapcsolatos elveinkre is, ahol azt kívánjuk (és e nézeteink hazánk legkiválóbb építészeinek gyakorlati munkája során realizálódnak is), hogy ezek az épületek egyrészt a korszerű igények megvalósítására alkalmas uj anyagok, szerkezetek és technológiák, másrészt a hagyományos környezetszabta megkötöttségek paraméterei közt, környezetükbe illeszkedve is a mi korunk építészetének nyelvén szóljanak mai életünkről. Nemzetközi viszonylatban is tiszteletre méltó százesztendős multunkon túlmenően minden bizonnyal az előzőekben vázolt mai elméletünk és gyakorlatunk nagyrabecsülésének jele és figyelemre méltó elismerése, hogy az UNESCO 1964-ben Velencében megalakult nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS, (International Council of Monuments and Sites), Varsó és Oxford után ebben az évben (június 25 és 30 között) a mi fővárosunkban rendezte meg harmadik közgyűlését és kollokviumát. A 37 országból érkezett 650 résztvevő dr. Dercsényi Dezső Kossuth-díjas művészettörténészt, a magyar Országos Műemléki Felügyelőség tudományos igazgatóhelyettesét választatta meg a közgyűlés elnöki tisztségére, meghallgatta és megvitatta az előző ciklus tisztségviselőinek beszámoló jelentéseit, majd a tagországok ICOMOS Nemzeti Bizottságai -- titkos szavazással -- megválasztották az 1972--75-ös időszakra az uj vezetőséget. Magyarországot az a megtiszteltetés érte, hogy az -- egyébként Párizsban székelő -- szervezet 20 főből álló Végrehajtó Bizottsága tagjainak sorába --immár harmadizben --ismét beválasztották dr. Dercsényi Dezsőt, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnökét. A közgyűlést követő kétnapos szakmai kollokvium -- dr.Entz Géza professzor, az Országos Műemléki Felügyelőség Tudományos Osztályánakvezetője elnökletével -- a "Modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben" cimü témát vitatta meg. A főrefárátumot -- "A modern építészet beilleszkedése történelmi környezetbe" címmel -az ICOMOS Végrehajtő Bizottságának felkérésére -- kb. 40 országból előzetesen bekért adatok alapján -Hor 1er Miklós Ybl-dijas építész, az Országos Műemléki Felügyelőség Tervezési Osztályának vezetője tartotta meg. A nyolc hivatalos korreferens közül két magyar is abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egy-egy lényeges részletkérdésben kifejthette nézeteit. Dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök -hazai példákkal illusztrálva --"Mult és jelen az egyházi épületekben" cimü, nagy érdeklődéssel kisért előadásában a régi és az uj művészet kapcsolatát elemezte az egyházi építészetben és tárgyformálásban. Jómagam "A modern építészet beilleszkedése a történelmi építészetbe Magyarországon" cimü korreferátumomban budai, soproni, székesfehérvári pozitív példák mellett egriekre is hivatkozhattan. Mindaz, amit az ICOMOS harmadik, budapesti közgyűlésével és kongresszusával kapcsolatosan itt és most igencsak vázlatosan előadtam, természetesen egyoldalú volt. Elsősorban a magyarok szerepét domboritotta ki s csupán azt kívánta demonstrálni, hogy -- amennyire erőnkből futotta -- igyekeztünk rászolgálni a belénk helyezett bizalomra. Az átfogó és objektiv ex»^ v flésre -- ugy vélem -- más forumok és nálam illetékesebb személyiségek hivatottak.
