Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)
Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága
zánk várait összehasonlítván a külföldi várakkal, azon érdekes tapasztalatra jutottam, hogy hazánk várai,a vidéki szokásokat tekintetbe nem véve, tökéletesen az akkori kultúra színvonalán állottak, sőt némely irányban a külföldieket felül is múlták, Ezen körülmény indított arra, hogy a tanulmányaim eredményét tágabb olvasó körnek is hozzáférhetővé tegyem," Könyöki múvének címe megtévesztő. Nem egy hagyományos értelemben vett, a történeti kronológia nyomán haladó építészettörténeti összefoglaló, vagy tipológiai rendszer. Munkája inkább fogalomtárnak, vagy lexikonnak nevezhető, Mondanivalóját alfabetikusán rendezett fogalmak alá rendezi pl. ablakpad, csapórács, falkötés, ostrom, üvegfestmények, vakolat-habarcs, védelem, stb. A fogalomalkotás problémáira maga is felhívta a figyelmet: „Első sorban hiányoznak irodalmunkba a szakkifejezések és azok, melyek használtatnak is, nem fejezik ki elég szabatosan a fogalmat, melyre használvák; azért kénytelen voltam új szavakat is alkotni, melyek elfogadását kérem addig, míg nyelvészeink helyettük jobbakat nem ajánlanak." Az egyes szócikkeken belül ismerteti a nemzetközi szakirodalom megállapításait, majd mindezt kiegészíti a hazai irodalomból vett adatokkal, illetve a maga megfigyeléseivel, A 279-297, oldalon megyék szerint elrendezve a magyarországi várak jegyzéke következik, A mú használatát tárgy-, helynév-, illetve a képek mutatója könnyíti meg, Szinte minden fogalomhoz illusztráció is csatlakozik 306-615. oldalon, Nagy részük Piper és Viollet-le Duc munkáiból származik, kiegészítve Könyöki saját rajzaival (a képek származását mindenhol precízen jelezve). Művéről, néhány kisebb ismertetéstől eltekintve csak egy komoly recenzió jelent meg - igaz, némi szövegeltéréssel, rögtön a szakma két legtekintélyesebb folyóiratában a Századokban és az Archaeologiai Értesítőben - Szendrei János, a neves hadtörténész tollából. Szendrei több részletkérdésben vitatkozott Könyökivei, így nem fogadta el Könyöki állítását, hogy az európai várépítési elvek nem hatottak Magyarországon, vagy, hogy például mikortól is használtak téglát váraink építésénél. Leghatározottabban azt kifogásolta, hogy a magyar nyelvű szakirodalmat nagyon hiányosan ismeri és használja, valamint, hogy nem ír a várak hadfelszereléséről, „Ez az eset ismét egy tanulságos példa arra, hogy a műépítészet és archaeologia mennyire nem lehet el históriai irodalmi ismeretek nélkül - és viszont." Könyöki könyve - melynek ma is használható részei azok a megfigyelései, melyeket az egyes, általa a helyszínen vizsgált épületről közöl - úttörő munka volt a maga korában s ezt a recenzens is elismeri: „Könyvünk először gyújtott fényt sok és dicső emlékű omladékai körül. Az úttörés kétségtelenül érdeme a munkának." 126 Megállapítása annál is igazabb, mert újabb összefoglalók csak évtizedekkel később jelentek meg Varjú Elemér és G erő László tollából, s nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy - a számtalan kitűnő részletKönyöki József: Csáky gróf portréja. 18. századi festmény másolata. (Galena mesta Bratislavy. Fotó: L. Sternmüller) munka ellenére is - a magyarországi várépítészet korszerű összefoglalása még várat magára. 12 ' Könyöki József a 19. századi magyar műemlékvédelem „hőskorának" jellegzetes alakja. Azok közé tartozott, akik érdeklődésük, ügyszeretetük révén váltak az önállóvá váló magyar műemlékvédelem munkatársaivá. Szorgalmuk, önzetlenségük és kitartásuk tette lehetővé, hogy az ország akkor még alig ismert művészeti anyagát számbavegyék s lehetőség szerint védjék. Több mint százharminc évvel ezelőtt kezdett dolgozni. A gimnáziumi rajztanárság nem csak élethivatása volt, hanem szerény megélhetésének biztos alapja, Műemlékfelméréseiért csak utólagos, minimális költségtérítést kapott. E mellett folytatta áldozatos munkáját a magyar múlt emlékeinek megmentéséért. Széleskörű levelezés, 128 két helyreállítás, illetve restaurálás, számos műemléki tárgyú cikk és könyv is fűződik nevéhez, Megalapította és harminc éven át önzetlenül vezette, gyarapította a pozsonyi múzeumot, Nagy területeket járt végig, ahogyan saját szavaival írja: „per pedes apostolorum". 129 Forrásértékű rajzait, leírásait ma is rendszeresen használjuk, számtalan művészeti emlék ma már csak az ő rajzairól ismert. Szorgalmas, önzetlen munkássága nélkül sokkal szegényebbek lennének ismereteink a magyar múlt emlékeiről, szerény emberséges lénye nélkül szürkébb lenne a magyar műemlékvédelem története.
