Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Katalógus. Összeállította: Váliné Pogány Jolán

Ián 15 Ily lőrés van. A sanctuarium is bir lőrésekkel. A torony déli részén találtam a d) alatt látható czimert következő felírással: „Tunis ego quod sic ab anno 1691 funditus erectas tarn praenobae G. D. Zachariae Gundiane grates refero." A porta tnumphalis fölött a hajóban van az Esterházy herczegi czimer egy felírással, mely a piszok miatt olvashatatlan. A plébános állítása szerint a felírás azt tartalmazza, hogy a templom 1077ben épült, 1683-ban a törökök által elpusztíttatott, 1691 ben pedig új boltozattal és toronnyal lett ellátva. Meglehet hogy 1077ben ott már templom állott és parochia is volt, de a jelenlegi templom a 14. században épültnek mutatkozik. Mint az alaprajz mutatja a templom nem csak lőréses védőfallal, hanem egy rondellával is van ellátva és a templom éjszaki oldalán sánczok mutatkoznak, melyek a templom e részét megvédették." szignó, dátum a 2. o.: Könyöki, Pozsony 1883 évi december havában. előlap felirat: Marcz MOB irattár 1884/3. 93.3. alaprajz, részletrajzok a. alaprajz a körítőfallal, feltehető periodizációval; M = 1:400 b. csúcsíves, szemöldökgyámos kapu, nézetrajz és alaprajzi metszet; M = 1:40 c. kulcslyuk alakú lőrés, nézetrajz d. címer, nézetrajz e. kapu béllet lábazati eleme, axonometrikus ábrázolás szignó j. I. a rajzon: Könyöki fekete tus rp. kart. méret: 313 mm x 248 mm, 403 mm x 328 mm előlap felirat b. t. a rajzon: Marz. Sopron megye. Nagymartoni járás; jelzés b. f.: 3. sz. 1884.; jelzés j. I.: OMFTervtár p. K3312. hátlap jelzés k: kerek MOB p. rep. neg.: OMvH Fotótar Itsz. 135.620. OMvH Tervtár Itsz. K 3312.; MOB irattár 1884/3. 94. MÁRIAVÖLGY, R. K. TEMPLOM (Pozsony vm.; Marianka, okr. Malacky, Szlovákia) 94.1. törzsív nem készült 94.2. leírás „Az első csanádi püspök Gerard visszatérvén Jeruzsálemből az egyptusi remetéket honosította hazánkban, s ő maga is remete lett, Példáját többen követték is Pozsonytaján az akkor ugy nevezett völgyerdőben (Thalerwalde) több kápolna és gunyhó keletkezett hol a remeték a szentgyakorlatoknak éltek. Szt. István királyunk idejében 1030ban egy ájtatos atya kápolnájának oltárára egy Mária szobrocskát a Jézsus gyermekkel állított fel, melyet maga hársfából metszett. Aba Samuel idejében a pogányság fellázadván szegény remeténk az emiitett szobrot egy üres fába rejtette, az ájtatos telep pedig elpusztult. Száz évvel talán később a szobrocska ismét előtűnt. Egy aszszonynak erkölcstelen gonosz férje volt, ki ölt és rabolt a vidéken, e szerencsétlen házasságot az Isten avval büntette, hogy nekik iker gyermekeket adott, kik inkább állathoz mint emberhez hasonlítattak. Az asszony Szt. Mariához fordult és buzgoan imádkozott, adná az úr Isten, hogy gyermekei emberi alakot kapjanak. Az éjjel megjelent Mária és azt monda neki „állat gyermekeiből emberek lesznek, ha őket a völgyforrásában megmossa", Másnap az asszony gyermekeivel a forráshoz futott, őket ott megmosván, csak hamar észlelte, hogy állat gyermekei csinos embergyermekekké változtattak át. Ily csodák más emberekkel is történtek, úgy, hogy a forrásnak gyógyerejének híre hamar terjedett el a vidéken. A remeték csak hamar kezdettek itt ismét letelepedni. Egy ily ájtatos atya kérte a Mindenhatót, világosítaná fel őt a gyógyerejú forrás okairól. Az Isten meghallgatá a szentéletú öszkérelmét. Egykor napkelet előtt a remete a forrásnál végezvén reggeli imáját, látta hogy a forrásból élénk sugarak jönnek; melyek az egész völgyet a naphoz hasonlóan megvilágították. A forrásnak fenekén pedig látta az ösz a Mária szobrocskát, melynek testéből a sugarak indultak ki. A szent szobrocska kivétetett a forrásból és régi kápolnájába helyeztetett vissza. E tény hire messzire terjed el, és a számos csudák még számosabb ájtatos búcsú járókat csaltak ide. Ez a hagyomány. Vájjon itten plébánia vagy nagyobb templom létezett-e, azt kikutatni nem voltam képes, mert sem a mostani plébániai levéltárban, erre vonatkozó okmányok nem léteznek, sem a visitatio canonica felvilágosítást erről nem ád. Codex diplomaticus hungariae Tomus IX. volumen V. pagina 162. A. ch, 1377 Idem Ludovicus Eremitarum St. Pauli coenobium in Maria Thal fundis äuget. Ludovicus - Ouod nos spem et devotionem nostram, quam ad beatissimam et gloriosam Virginum Mariam habenius, et ad ordinem fratrum eremitarium Sc. Pauli, primi Eremitae gerimus specialem, volentes claustra ipsorum fratrum eremitarum numerositate et locis in regno nostra ampliare, Eclesiam B: Vir-