Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés
korrekciós rajzok. Utóbbiakra főként a szárnyasoltárok oromdíszeinek és a szentélyablakok részleteinek „átrajzolása" miatt volt szükség. A templom sokszor legvilágosabb helyének számító szentélyben, a magas ablakokon beszűrődő fényt a fényképész jól tudta használni a tárgyak felvételekor. A problémát az okozta, hogy ami egy oltárrészlet kiemeléséhez kevésnek, az a szentélyablakok részleteinél már soknak bizonyult, főként a fényforrással szemben felállított kameraállásban. Az ily módon halványan látszó vagy eltűnő vonalak és kontúrok átrajzolása - főleg publikáció esetében — a megmaradt nyomok alapján feltétlenül szükséges volt. Ezt a műveletet negatívon és pozitív kópián egyaránt végezhették, mint ahogy számos üveglemezen ma is jól látható az egyes tészletek tónusait korrigáló festésnyom. A gyakorlatban jelentkező technikai problémák ellenére azt mondhatjuk, hogy a szerző mindvégig határozott tematikát és önálló stílust képviselt. A fotogtáfiák első nagy csoportját a már ismert épületek és használatban lévő berendezési tárgyak, stallumok, oltárok, padok, gyertyatartók felvétele jelentette, másik csopottját pedig a kutatásai nyomán felszínre került ingóságok, főként ötvöstárgyak, textilek, szobrok. Ez utóbbiak száma a későbbiek során egyre bővült. Minden 25- kép • Sóvár, r. k. plébániatemplom, 1905-ös felvétel (kat. szám: 958.) emlékfajta fényképezésekor pontos és határozott elképzelések alapján dolgozott. A szárnyasoltárok fényképezésekor sohasem elégedett meg néhány reprezentatív összképpel. Fontosnak tartotta bemutatni a képzőművészeti alkotások részleteit is, mivel kutatóként jól tudta, hogy nem csupán a részekből összeálló egészet, hanem a predellából, az oromzatból, a szárnyképek és a szobrok sokaságából álló önálló egységeket is tüzetes vizsgálat alá kell venni. Ebből adódik, hogy a berendezéseket bemutató sorozatok mellett többségben vannak a közeli nézőpontból készített tanulmányok. Néhány esetben szinte mozaikszerűen jelennek meg egy képen belül az oltárrészletek, egy kevés a predelláról, egy kevés a szárnyasoltár-képből és egy kevés az oltárasztalról. (24, kép) A részletfotográfiák fontosságát az építészeti részletek esetében már nem látjuk ennyire markánsan, inkább a belső terek és épületegységek arányos képszerkesztési szabályainak megfelelő megjelenítésére törekedett. Az épületbelsőt ábrázoló összképeinek két típusát különíthetjük el. Fiol a főhajó és a lakóházak udvarának hosszanti tengelyét felhasználva készítette azt, hol pedig az átlós elrendezés kínálta lehetőségeket használta fel. (25—26. kép) Enteriőr képeinek többi darabja egy-egy nagyobb egység - oltár, pad, 26. kép • Lőcse, Körtér 47., Spillinberg-ház részlete, 1903-as felvétel (kat. szám: 746.)
