Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

abban, ahogy a komoly gótikus boltíveken ezek a játszi rokokó cifraságok szanaszéjjel szaladnak."

90 A leibici templom berendezési tárgyai közül Divald egy izgalmas részletfénykép negatívjával távozott, a felvételen egy igen korai 15. századi stallum halántékdeszkájának díszítése látható, rajta egy női alakot ábrázoló faragvánnyal. (15. kép) Útját tovább folytatta, Késmárkon keresztül Nagyőr felé, ahol a templom középkori tárgyai mellett leginkább a reneszánsz harangtorony és a 16. századi várkastély érdekelte.

91 Külön figyelmet fordított arra, hogy a sikertelen, de fontos felvételeket egy másik alkalommal jobb körülmények között megismételje. A nagyőri templom Mária-oltáráról készített képe a szepességi szárnyasoltárokról készített összképeinek igen szép példája. Nagyon fontos lehetett számára ez a felvétel, mert az augusztus 7-én elrontott negatívja hibáján okulva, egy hónappal később az expozíciós idő jelentős meghosszabbításával újra megpróbálkozott, immár jó eredménnyel. Ekkor összesen hat felvételre futotta idejéből, ezek közül kettőt a szabadtéren, a többit a templom belsejében készítette. Hosszú percekben mérherők az expozíciós különbségek. A sgraffitós díszítésű reneszánsz harangtoronyra és a várkastélyra elegendő volt 1 -1 másodperc, zárt térben azonban már 15 és 30 perces idővel dolgozott.

92 Technikailag 16. kép Késmárk, r. k. plébániatemplom, csillár, 1903-as felvétel (kat. szám: 529.) csak ebben az egy templomban 75 perc 2 mp-et vett igénybe a fotografálás. Két felvételén is szerepel az 1593-ból való, vésett díszű, vörös márvány keresztelőmedence, egyik alkalommal önállóan, a másik esetben az újonnan felfedezett 15. századi szobrok társaságában. A keresztelőmedencék megörökítésekor általában a formát, a díszítést és sokszor még az anyag felületét — bronz, réz, márvány, kő - is pontosan feltáró összképeket részesítette előnyben, de néhány esetben a feliratokról külön is készített egy-egy részletképet. Ennek az emléktípusnak a megörökítése újdonságnak számított a műemléki fényképezésben. Köszönhetjük ezt annak, hogy művészettörténeti kutatásai nyomán Divald az ércöntést a legrégibb iparművészeti technikák között tartotta számon az ötvösség mellett. Megfigyelhetjük, hogy nyomdai megjelenéskor valamennyi keresztelőmedencét ábrázoló fényképe az eredeti háttér nélkül jelent meg, a kelyhekhez, oltárkeresztekhez és úrmutatókhoz hasonlóan. Az iparművészeti tárgyfotó műfaját — háttérrel vagy anélkül - szemmel láthatóan, újra és újra csak a részletek iránti érzék és a technikai tudás maximális birtoklása mellett lehetett jó minőségben képviselni. Divald fényképészeti szabadságát mutatja, hogy egyik felvételén csak a késmárki r. k. templom főhajóját megvilágító hatalmas csillár látható.

93 (16—17. kép) 17. kép Lőcse, r. k. plébániatemplom, keresztelőmedence, 15. század, 1903-as felvétel (kat. szám: 713.)