Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
GROTTE ANDRÁS: Divald Kornél és az ötvösség. A Szilassy-probléma
A problémák érzékeltetésére két táblázatban kíséreltem meg összesíteni az eddig Szilassynak tulajdonított müveket. A tárgyak vonatkozásában megpróbáltam teljességre törekedni, de a közölt irodalomjegyzékbe csak a táblázatok készítéséhez felhasználtakat vettem be, így az semmiképpen sem nevezhető Szilassy-bibliográfiának. Az első táblázat a Divald által bejárt területről származó tárgyakat az általa követett útvonal sorrendjében foglalja össze és összeveti az ugyanerről a területről készült két publikáció, Kőszeghy és Toranová adataival, illetve kiegészíti az ezekben közölt felvidéki eredetű, de Divald által fel nem keresett helyekről származó tárgyakkal. (Ha a Divald-oszlopban nem szerepel jelzés, azt a tárgyat Divald nem említi. X jelzi, ha Divald csak említ Szilassy-munkát, de azonosításra alkalmas további adatot nem közöl.) A második táblázat tartalmazza a többi, máshol publikált Szilassy-munkát. A táblázatok alapján felhívnám a figyelmet néhány tisztázandó kérdésre: a nyársardói templom úrmutatója Díváidnál 1745, Kőszeghynél 1741 évszámú (egy vagy két úrmutató volt itt?); a dományi templom 1773-as évszámú cibóriuma (Divald) azonos-e az ugyanezen évben készült kehellyel (Kőszeghy), (egyiknél csak cibórium, másiknál csak kehely említettik itt); a káposztafalvai feszület évszáma Kőszeghynél 1773, Toranovánál 1778 (egy vagy két feszület van itt?); 4. kép « Szepeshely, püspöki székesegyház, sodronyzománcos kehely, 15-16. század, 1903-as felvétel (kat. szám: 1021.) Kluknón Toranová két olyan kelyhet is említ, amelyek a korábbi publikációk egyikében sem szerepelnek; a lőcsei minorita templom úrmutatója Díváidnál 1758-ban, Toranovánál 1769-ben készült (egy vagy két úrmutató volt itt?); mi történt a besztercebányai székesegyház négy kelyhével, amelyek sem Kőszeghynél, sem Toranovánál nem szerepelnek?; miért nem látta Divald a Szepesség 1920 óta Lengyelországhoz tartozó részéről publikált tárgyakat? 8 Legyen mutatóba ennyi is elég, hiszen alig van olyan tárgyegyüttes, amellyel kapcsolatban ne merülnének fel további, a kutatás során feltétlenül tisztázandó kérdések. Még egy problémára szeretném felhívni a figyelmet. Kőszeghy Szilassy két mesterjegyét közli (K: 1188., 1189.), Toranová viszont négyet (124., 125., 126., 127. sz. jegyek). 9 A K: 1188. jegy a Toranová 126. sz.-al, a K: 1189. a Toranová 124. sz.-al azonos. Kőszeghy nem ismeri a Toranová 125. és 127. sz. jegyeket és ez újabb kérdéseket vet fel a tárgyak azonosításával kapcsolatban. Ezek figyelembevétele az első táblázatot túlságosan bonyolította volna, a második táblázatban nem is lehetett megoldani, mivel a közlések általában nem tértek ki a mesterjegy pontos alakjára. Mindenesetre a mesterjegyhasználat kérdésének tisztázása is a további kutatásra vár. (Már a kézirat lezárása után jutottam hozzá az 1967-ben Kassán rendezett Szilassy-kiállítás katalógusához: Vystava diels Levockého zlatníka Jána Szilassyho. Zostav. Ludmila Hromadová, Vavro Cselényi. Kosice, 1967. Adatait már nem dolgoztam be a táblázatba, mert csak tovább komplikálta volna az amúgy is zűrzavaros képet. Csak egyetlen példával, Menhárd klenódiumaival illusztrálva ezt. Divald szerint 1776-ból származó úrmutató, pacificale és cibórium volt itt, míg Kőszeghy szerint 1750-ből származó úrmutató, pacificale, kehely és ereklyetartó volt Menhárdon. Az 1967-es katalógusban viszont 1772-es kehely, 1766-os cibórium és úrmutató, 1776-os pacificale és 1750-es ereklyetartó szerepel Menhárdról. Ráadásul a Kőszeghy szerint réz ereklyetartó a katalógus szerint aranyozott ezüst.) JEGYZET 1 Toranová, Eva:Goldschmiedekunst in der Slowakei. Hanau, 1982., kat. sz. 248. 2 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Bp., 1936. 1178/a.; Toranová 1982. i. m., kat. sz. 57. 3 Toranová 1982. i. m., kat. sz. 15. 4 Reitzner, A. : Alt-Wien Lexikon für Osterreichische und Süddeutsche Kunst und Kunstgewerbe. Bd. 3. Edelmetalle und deren Punzen. Wien, 1952. 195. N <J . 922. 5 Neuwirth, Waltraud: Wiener Gold- und Silberschmiede Punzen 1781-1866. Bd. 1. 1781-1822. Wien, 1996. 63. 6 Kőszeghy 1936. i. m. 1968/a.; Toranová 1982. i. m. Kat. sz. 29. 7 Toranová 1982. i. m. 242. 8 Samek, Jan: Znanie i nieznane dziela zlotnika Jana Szilassyego z Lewoczy w Polsche. In: Folia Históriáé Artium, 13. 1977. 97-116. 9 Kőszeghy 1936. i. m. 1188., 1189.; Toranová V)82. i. m. 257. N fl . 124., 125., 126., 127.
