Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
VÉGH JÁNOS: Divald Kornél a szárnyasoltárokról
kolá"-nak nevezi, de arra nem kerít sort, hogy formai jegyek összeállításával vagy más módon ezt egyértelmű tartalommal töltse meg. Már az első közleményben leszögezi, és később is újra meg újra visszatér rá, hogy az, ami napjainkig megőrződött, csak csekély töredéke az egykori gazdagságnak, hogy mindez csak visszfénye azoknak az alkotásoknak, amelyek a székesegyházakban és a királyi székhelyen állhattak (egy későbbi írásában az egykori székesegyházakat díszítő oltárok emlékét a főpapi pecséteken látható, a főfigurát keretező motívumban vélte megtalálni 19 ), és hogy alaptalanok a német művészettörténészek kísérletei ezek kisajátítására, mivel nem importcikkek, hanem helyi mesterek művei. Ezt azonban anélkül jelenti ki, hogy konkrét érvek felhasználásával tudná állításait megerősíteni — szinte csak a magyar becsület védelmében szól —, és ezt ismételten szemére vetették a recenziók vagy a műveivel kapcsolatos későbbi reflexiók. 20 Bár a stíluskritikai módszer bevezetésével kapcsolatos elismerésünket tulajdonképpen megérdemli, nyilvánvaló, hogy Divald erőssége inkább a rátalálás, mint a feldolgozás volt. Későbbi írásai, akár egyetlen objektumra korlátozódnak, 21 akár szintézis-igényűek, 22 kevésbé jelentősek az immár háromnegyed évszázaddal őutána tevékenykedő kutatók számára, mint ezek a felfedezések voltak. Éppen azért olyan érdekes az itt közreadott jegyzéket olvasni, mert ez visz bennünket a legközelebb Divald Kornélhoz, a felfedezőhöz. Ez teszi feltétlenül érvényessé a munkásságára utólag visszatekintő szemében is azt, amit a kortárs Hoffmann Edith írt róla: „Jól tudjuk mindnyájan, mit köszönhetünk Divald fáradhatatlan buzgalmának: oly vidékek tömérdek emlékeinek ismeretét, amelyek ma már elszakadtak tőlünk [...] Évtizedeket töltött avval, hogy ritkán járt vidékeken úttalan utakon bolyongva, nélkülözésekkel és ezer fáradalmakkal küzködve gyűjtött [...] Mentett, amit menthetett és fényképezett, amit talált. S e leltár és a fénykép-gyűjtemény ma megbecsülhetetlen érték. A magyar művészettörténet nagy úttörői után leginkább Díváidnak tartozunk hálával. " 2 3 (13-15. kép) 14. kép Szepeshely, a székesegyház Apostolok-oltára, 15- század, 1903-as felvétel (kat. szám: 1011.)
