Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

KERNY TERÉZIA: Divald Kornél felső-magyarországi topográfiai útjai (1900-1919)

országi renaissance-építészet című tanulmányában össze­gezte. 24 Valószínűleg ezen az úton keltették fel figyelmét az épületekben található dekorációk, kifestések és berendezési tárgyak. Talán a látott anyag zavarba ejtő bőségének és kva­litásának hatására döntött úgy, hogy módszeresen végig­járja a Felvidék településeit és topográfiai módszerességgel rögzíti a látottakat. Ügy tervezte, hogy szűkebb pátriájában, Sáros megyében kezdi kutatásait. írására a MOB-ban is fel­figyeltek s Czobor Béla előadó levélben megkereste, hogy „szíves közreműködését kikérje ezen a szóban forgó emlékek [...] lehető pontos összeírásánál, mely a hazai műemlékek­ről készülőben levő hivatalos lajstromnak kiegészítő részét fogná képezni." 25 Időközben a Szepes Megyei Történelmi Társulattól is megbízást kapott a megye művészeti emlékei­nek feldolgozására. 26 Ha a Felvidéket művészeti, művelődéstörténeti szem­pontból aránylag földolgozottnak mondhatjuk, még inkább igaz ez a Szepességre. A Szepes Megyei Történelmi Társulat 1885-től folyamatosan tette közzé a megyére vonatkozó újabb kutatások eredményeit a Lőcsén megjelenő Szepes Megyei Történelmi Társulat Evkönyveiben, 1895-ben elké­szült a megye történetének bibliográfiája, 1900-ban rövid műemléki katasztere. 27 Divald 1903-1904 között dolgozott 5. kép Eperjes, r. k. plébániatemplom, Gábriel arkangyal szobra, 15- század, 1916-os felvétel (kat. szám: 294.) a helyszínen Wlassics Gyula miniszter támogatásával. Két kisebb beszámoló után 1905-1907 között három kötetben publikálta művét. 28 A könyv sikere után a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége felkérte, hogy vegyen részt a Bártfán felállítandó Sárosvármegyei Múzeum anya­gának összegyűjtésében, a „Sáros vármegye területén talál­ható régi és új műtárgyaknak, régiségeknek, ingó műemlé­keknek, az ingatlan műemlékek tartozékainak, házi-ipari és néprajzi termékeknek a bártfai múzeum részére esetleges megszerzése céljából eszközlendő összeírásával." 29 Való­színűleg az összegyűjtött anyag nagyságára való tekintettel javasolta, hogy osszák azt meg Bártfa és Eperjes között; ja­vaslatát elfogadva felkérik, hogy Mihalik Józsefet, a bártfai múzeumhoz kinevezett miniszteri biztost segítse tanácsai­val. 30 Ezzel egy időben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet is fölkérte a Sáros és Szepes megyében található középkori szárnyasoltárok összeírására. 31 A Felvidéken a 19. század első feléig mindössze egyetlen országos hatáskörű gyűjte­mény létezett, az 1872-ben megalakult Felső magyarországi Rákóczi Múzeum Kassán. Kiállításairól, gyűjteményeiről több publikáció is megjelent s 1903-ban katalógusa is el­készült. 32 A Sárosvármegyei Múzeum kialakításához a leg­fontosabb mintaképet ez a gyűjtemény jelenthette számára, amit egy 1903-ban megjelent cikke is igazolni látszik. 33 A vidéki múzeumok összefoglaló története máig meg­íratlan, de az bizonyos, hogy az országos közgyűjtemények mellett a megyei múzeumokra kevés figyelem jutott. Ham­pel József már 1868-tól rendre közölte cikkeit létrehozásuk és fejlesztésük, berendezésük és felszerelésük érdekében. 34 Henszlmann az angolszász gyűjteményi rendszer hazai meg­honosítását szorgalmazta. 35 Pulszky Ferenc mint a Múzeu­mok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének vezetője hivatalból kísérte figyelemmel a gomba módra szaporodó vidéki múzeumegyesületek, régészeti és történeti társulatok tevékenységét. Anyagiak hiányában ezek törekvései több­nyire nem jutottak el az önálló múzeum alapításáig, s tevé­kenységük nyílt vagy burkolt politikai csatározások színte­révé vált. Jól példázza ezt Pulszky Károlynak egy 1895-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak benyújtott véleménye aTuróc vármegyei Múzeumi Társulatot illetően. Ebben javaslatot tesz munkájuk felülvizsgálatára amiatt, hogy „nem tévednek-e le a tudományos vonalról nemze­tiségi irányba!" 36 Sárosban a megye és a lakosság áldozatkészsége lehetővé tette a múzeum létrehozását és vállalták majdani fönntartá­sát is, úgyhogy az 1903-as esztendőt Divald Szepes mellett Sárosban töltötte és a múzeum törzsanyagának összegyűjté­sével foglalkozott. Publikálásra is jutott ideje. Könyvecskét adott ki Eperjes templomai címmel és beszámolt a barokk falképekkel díszes szentmihályi Szirmay-kastély pusztulásá­ról. 37 (5—7. kép) Az új múzeum Bártfán a régi városházán nyitotta meg kapuit 1906-ban. Az ünnepélyes aktusról, a gyűjtemény legkiemelkedőbb alkotásairól, több kisebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom