Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

tudott fényképezni. Bejárta ugyan a kastély termeit, de részletes betekintésre nem volt módja. A lakott szobák közül csak a szalonban járt, ahol jegyzetfüzeteiben főként az ötvösművekről tett említést.

189 Fényképet csak a vörös fenyőgerendával fedett ún. Rákóczi-terem műkincsekkel telezsúfolt enteriőrjéről készített. Az itt látható tárgyak közül csak egy 17. századi szószéket fényképezett le. Ennek eredeti kópiája már nagyon sérült, de még így is látszik az oldalról beszűrődő fényben szépen megvilágított kovácsoltvas konzol ornamentikájának szinte valamennyi részlete. Mivel az osztrópatakai kastélyba nem jutott be, kárpótlásként a gyönyörű park néhány részletét örökítette meg. 1908 nyarán topográfusi és fényképészi tevékenységét az alábbiakban összegezte.

190 „Hogyha kizárólag ezeknek szentelhetném időmet, 1909 folyamán Abaúj és Zemplén vármegyét kutathatnám át, s ha ugyanakkor az általam már eddig átkutatott vármegyék hiányzó műszaki föltételeit és fényképeit is megszerezzük 1910 őszén vagy 1911 tavaszán a lajstromok közlését a következő vármegyékre vonatkozó füzetek egyszere való kiadásával lehetne megindítani: Abaúj, Sáros, Zemplén, Szepes, Liptó, Árva. Az idén - 1908 mint szerencsém volt jelenteni, Zólyom vármegyét kutattam át. Gondom lesz rá, hogy e lajstrom számára lehetőleg teljes fényképanyagot gyűjtsek össze." Terveinek ismertetését a következőképpen zárta le: „Tíz év folyamán megbízásom esetén Felső-Magyarország műemlékeinek lajstromát befejezhetném." Divald nem számított rosszul, 1918-ban valóban lezárultak kutatásai. Térjünk azonban vissza eredeti időrendünkhöz. 1909-ben folytatta Hont és Bars megyéknek a besztercebányai múzeum miatt megszakított topográfiáját,

191 de a november végéig tartó kutatásait művészettörténeti és fotográfiai szempontból is eredménytelennek tartotta. A két megye műemléki lajstromát 1910-ben fejezete be fizikai és anyagi erejének teljes kimerülése mellett.

192 Mivel az itteni templomok közül a bakabányai őrizte meg leginkább eredeti jellegét, bőséges fényképanyaggal dokumentálta az épületet és annak berendezését. A templom gazdagon festett belsejét egy szentély felé mutató gyönyörű belső képpel foglalta össze a legsikeresebben. A külső építészeti részleteket már az előbbi évektől eltérő felfogásban dolgozta föl, külön-külön foglalkozott a homlokzat legjellemzőbb elemeivel, a külső támpillérekkel és a gótikus ablakokkal. A Bakabánya után következő tájói és a szebellébi templomokban felfedezett Keresztelő Szent János-fejet ábrázoló szobrokat ikonográfiái témájuk miatt találta megörökítendőnek.

193 Fényképeit ezekben az években már főként publikációs célokra készítette a Bars, Hont, Trencsén és Turóc megyei szárnyasoltárokról és szobrokról írt cikkei számára. Divald 1909 és 1911 között végzett kutatásainak jelentőségét Elek Artúr is 46. kép Divald Kornél és családja 1911-ben, magántulajdon