Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

rafálhattam a széltől átjárt kastély földszintjén s az emeleten ott, ahol a padlót, gerendáit még széjjel nem szedték."

157 Képein ma is jól láthatók az előcsarnok, a lépcsőház, a földszint öt kisebb és az emelet négy nagyobb szobája nívós kifestésének maradványai. Visszaérkezvén Pestre, azonnal jelentést tett a kastély veszélyeztetett helyzetéről, de a MOB sem az épületet, sem pedig annak értékes freskóit nem tudta megmenteni.

158 05. kép) Divald Sáros megyében készített oltárfotóit változatlanul az jellemezte, hogy a teljes építményt közeli gépállásból csak ritkán tudta befogni, így valami mindig lemaradt a képről, általában az oromzat. Ettől függően készített vízszintes összképet oromzat nélkül, függőleges összképet oromzattal együtt, és messzi totál képet a karzatról vagy a hajó végéből. Érdekes megfigyelni, hogy a főoltárok összképeinek fényképezésekor a kamera útjában lévő kristály- vagy rézcsillárt elhúzta és kikötötte, vagy ennek „lebegtetése" közben exponált. (Dénesfalva, Kisszeben, Bakabánya). Művészettörténészi érdeklődését mutatja az oltárszobrok változatos nézetekből történő megörökítése. A lőcsei r. k. plébánitatemplom Jézus születése-oltárának fényképezésekor a középső szoborcsoportot (Mária, József, a gyermek Jézus és a pásztorok szobrait) megörökítette azok eredeti helyén az oltárszekrényben, de külön-külön is foglalkozott a szobrokkal, önálló portrék és csoportképek beállításában 35. kép Szentmihály, a Szinyey család nyári kastélyának részlete lebontás előtt, 1904-es felvétel (kat. szám: 982.) egyaránt. (36. kép) Gyakran élt ezzel a lehetőséggel máskor is. (Eperjes, Héthárs stb.) Ügy tűnik, hogy a szárnyasoltárok festett tábláinak jó minőségű lefényképezése volt az egyik legnehezebb feladat, nagyon sok az alulexponált felvétel és a kifakult pozitív kópia. Az eredeti állapotukban megmaradt részletek dokumentálása mellett Sáros megyében is - ahogy azt korábban már láttuk — a durva átalakítások szolgáltattak okot egy-egy felvételhez.

159 A tapolybisztrai templom 15. századi főoltáráról készült képén látható, hogy a Mária koronázását ábrázoló szoborcsoportozatot úgy illesztették be az új oltárszekrénybe, hogy helyenként lefaragták, a kiálló részeket pedig átfestették. Polom templomában a kutató egy ikonográfiailag értékes Corpus Domini szoborcsoport durva átfestésére figyelt föl, fénykép is tanúskodik erről. Gyakran előfordult, hogy összetartozó tárgyakat egymástól távol eső helyen, darabokban talált meg. Ennek egyik példája a nagysárosi Kálvária, amelynek átfestett darabjai a templom padlásáról a hozzá tartozó feszület pedig a nagysárosi Rákóczi-kastély kápolnájában került elő. Az összetartozó darabokat már egy képen szerepeltette. Ugyanígy vált elengedhetetlenül fontossá egy felvétel Friesen, közvetlenül a templom lomtárának átkutatása után. Itt találta meg az egyik legszebb középkori Mária-szobrot és a szoborhoz tartozó 15. századi szárnyasoltár-szekrényt. Gabriel arkangyal hozzá tartozó szobrára a padláson, az arkangyal szárnyaira pedig a sekrestyeszekrény mögött bukkant rá. Sajnos nincs pontos képünk arról, hogy a műtárgyak közül pontosan mikor, milyen darabok kerültek múzeumba. Divald topográfiai lajstromainak D (deponálva) és „Átvettem" jegyzetei arról tanúskodnak, hogy igyekezett minden veszélyeztetett tárgyat megmenteni. Egy 1904. december 5-én kelt — és az alábbiakban közölt - levéltöredék sok érdekes részletre felhívja a figyelmet, többek között arra, hogy a miniszter megbízólevele nem minden esetben bizonyult elegendő garanciának a helybeli papság számára a tárgyak átadására. A levéltervezetben, amelyet valószínűleg Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek írt, az előrelépéshez szükséges gyakorlati teendőket a következőképpen foglalta össze: „A [...] kassai püspök úr [...] arra volna fölkérendő, hogy akár pásztorlevélben, akár külön körrendeletben arra szólítsa föl papságár, hogy mindazt, ami az egyes templomokban használatlanul hever avagy romladozik s amit a Sárosvármegyei Múzeum számára kérünk, mindazt elismervény ellenében a t. főfelügyelőségvagy megbízottja fölszólítására az esetenként megjelölendő gyűjtőközpontokba, a textil emlékeket Bártfára haladéktalanul küldje be. Még ott is, ahol csereügylet forog fönn, sem kellene esetről esetre jelentést követelni, amikor kultúránk emlékeinek megmentésére törekvő hivatalos körökkel van lelkészeinknek dolguk. Hogy mit vettünk át, az úgy is nyilvánvaló lesz a múzeumban, ha már megnyílt. Minden tárgyon rajta lesz, hogy honnan való, ki adományozta vagy ki küldte s mentette meg az enyészettől. A csereügyletekre vonatkozólag még csak azt jegyzem meg, hogy pél-