Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
GRANASZTÓINÉ GYÖRFFY KATALIN: Bevezető
BEVEZETŐ „Szentek fii va rosá"-na k nevezte el a csúfondáros sa'rosí humor, ö pedig a maga kesernyés humorával „műtörténet/' detektív"-nek nevezi olykor magát. A „szentek fuvarosa" annyit jelent, hogy Divald Kornél évek fáradságos munkájával bejárta a Kelvidék nagy részét - tizennégy vármegyéjét — jelkutatta annak minden félreeső faluját, és ami művészettörténeti anyagot bennük talált, szentek szobrait és képeit „elfuvarozta" Bártfára, Besztercebányára, Kassára, néha még Budapestre is. A „művészettörténeti detektív" meghatározásának pedig az az értelme, hogy a sorra vett falvakban a padlásokat és kamrákat sem hagyta megtekintetleniil. Mindenhová benyitott, és detektívi szimattal kereste az elhullajtott és lomtáriporban eltemetett művészeti maradványokat. Két múzeumnak, a sárosmegyeinek és besztercebányainak anyagát javarészt ö hordta össze. De elmondható, hogy annak a művészeti anyagnak legértékesebb darabjait, mely egyéb városokba került (például a fővárosba, Esztergomba, Kassára és egyebüvé) legalábbis öfedezte fel. [...] Egyetlen társa a fényképezőgépe volt, útbaigazítója a szerencse, a véletlen, a kutatói ösztön. " Elek Artúr /I 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal gyűjteményei egyidősek a műemlékvédelem érdekében 1872-ben létrehozott _Z JL első intézménnyel. A Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megszületése óta gyarapodik a tervtár, fényképtár és könyvtár. Az itt őrzött rajzok, fotók és kéziratok elsősorban a műemlékvédelem napi feladatainak ellátásához nyújtottak mindig segítséget. A műemlékvédelem szakemberei, művészettörténészek, történészek és építészek egy-egy építészeti vagy képzőművészeti alkotás története, sorsa után kutatva nem is figyeltek fel arra, hogy a íényképek és rajzok alkotóiról milyen keveset tudunk, s hogy életművük ismeretlen, a gyűjteményen belül is feltáratlan. Sokszor nem is derült ki, hogy az izgalmas archív fénykép vagy rajz kitől származik. Az 1980-as években kezdtünk gyűjteményeink tárgyaival elmélyültebben foglalkozni, s jöttünk rá, hogy azok nemcsak forrásnak, hanem gyakran önálló műalkotásnak is tekinthetők. Régi gyarapodási naplók és leltárkönyvek bejegyzései sokat segítettek, hogy a legjelentősebb munkássággal szereplő alkotókat kiválasszuk, s megpróbáljuk életművüket összeállítani. AzOTKA-program támogatásának elnyerésével, 1991 és 1994 között, a műemlékvédelem kezdeti korszakából néhány kiemelkedő, sokoldalú személyiség, Gerecze Péter művészettörténész, Myskovszky Viktor és Könyöki József rajztanárok, Petrik Albert építész és Divald Kornél író-művészettörténész-fényképész hagyatékának teljes feltárását tűztük ki célul. Ennek a több évig tartó kutatómunkának eredménye ez a könyv is, amely Divald Kornél eddig még kiadatlan topográfiai kéziratait, valamint azokat a fényképeket és katalógusukat tartalmazza, amelyeket az egyes emlékekről készített. Ma, a 21. század küszöbén ugyanavval a módszerrel végezzük topográfiai gyűjtéseinket, mint 100 évvel ezelőtt Divald Kornél tette, s az évtizedekig lappangó kézirat forrásértéke ma már felbecsülhetetlen. E kötet létrejötte elképzelhetetlen lett volna a Divald család, Divald Kornél leszármazottainak aktív, mindenre kiterjedő segítsége nélkül, amit ezúttal is szeretnék megköszönni. Granasztóiné Györffy Katalin
