Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999)

Jegyzetek

leégett, lakói ekkor költöztek a ma Csobáncnak nevezett helyre. Rómer ismét oppidumként említi, ami azt jelzi, hogy a településnek sikerült visszaszerezni régi pozícióját. Lásd még 44. jegyzet! IROD.: Rómer 1876 7.; MRT 1. 14/2 (58). 49. A várat 1255-ben említik először, s a Rákóczi szabadságharc után pusztult el. Romjai ma is megvannak. Alaprajza a 19. század második felében még teljesen kivehető volt, Rómer is lerajzolta ottjártakor. Lásd a következő jegyzetoldalt! IROD.: MRT 1. 14/3 (58); Rómer hgy. K 189. 50. Rómer nem említ közelebbi lelőhelyet, s a Régészeti Topográfiában sem sikerült beazonosítani. IROD.: MRT 1.14 (59). 51. Caspar vagy Gaspar Mendel (+ 1 802) győri harangöntő. Harangjai 1 785-1 802 között ismertek. Halála után özvegye vitte tovább a műhelyt, így 1 803-1 804-ben "Theresia Mendlin" felirattal készültek harangjaik. Theresia 1803-ban hozzáment Joseph Geschlösselhez, aki 1818-ig vezette tovább a műhelyt. Patay Pál közlése. IROD.: Pofa/ 1977 22.; Rómer hgy. K 631/5, 10, 18-20, 24, 42, 45, 48, K 636/1, K 637/95, K 652/5, 7-8, 11 -1 2, 1 7, 21, 24-26, 28, 30, 34-35, 37, 48, 55-56, 58-59, 63. 52. A római katolikus templom erődítését egy 1448-as oklevél említi. Nyomait még a Régészeti Topográfia készítői is megfigyelték. IROD.: Békefi 1907 181-182.; MRT 1. 49/2 (160). 53. A Tridentinum óta az oltáriszentség imádásának napja minden hónap első csütörtökje. Ezeken a napokon a település, illetve a környék lakói óránkénti váltásban vigyázzák az oltáriszentséget. A templom papja füzetben, könyvecskében vezette/vezeti a beosztást. Ezt a beosztást olvasta végig Tapolcán Rómer, melyben 1833-ban - sajnos nem írta fel, hogy melyik hónap, melyik napján - egy alkalommal a tapolcai templom körüli erődítés lakói vállalták az oltáriszentség őrzését. Ezzel bizonyítja Rómer, hogy az erődítés a 1 9. század első felében még létezett. 54. Szécsi-szigethez lásd: Rómer hgy. K 286/4. A dobai leletről Rómer nem ad közelebbi meghatározást, így azt a Régészeti Topográfiában sem lehet beazonosítani. IROD.: MRT 1. 15/1-13 (84-89). 55. Itt Rómer használja a zárójelbe tett kérdőjelet, melyet az átiratban a bizonytalan olvasat jelölésére alkalmaztunk. 56. A területet várépítés céljából IV. Béla 1260-ban adományozta a pannonhalmi bencés monostornak. Favus nevű apátja 1 262-re fel is építette a várat, mely az elkövetkező évszázadokban folyamatosan bővült. 1547-ben királyi végvár volt. 16. századi állapotát, illetve alaprajzát Giulio Turco 1569. évi felméréséből ismerjük. 1645 körül leégett, majd 1697-ben villámcsapás következtében vált teljesen lakhatatlanná. A török kiűzése után, 1 702-ben, falait felrobbantották. Rómer rajza jól mutatja a vár kiterjedését és igen jól használhatók magyarázó szövegei. IROD.: Békefi 1907 297.; Koppány 1993 17., 21., 23., 33-34., 3637., 40., 42-44., 152.; MRT 1. 46/3 (153); Rómer hgy. K 189/2, 23, K 224, K 286/3, K 41 7/51. 57. Fekete könyv: Liber niger 1 -3. Regestum Capsarum Archivi Archi-Coenobii. Lelőhelye: Pannonhalma, Bencés Apátsági Könyvtár; Jelzete: Acta antiquiora, Series Librorum Archivalium, nr. 2. A három kötet 1670 körül elkezdett, kézzel írt, középkori oklevélgyűjtemény. IROD.: Erdélyi László: A pannonhalmi főapátság története. 1. Budapest, 1902. 273. 1, jegyzet; Molnár Szulpicz: A pannonhalmi főapátság története. 4. Bu-