Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

FEHÉR ILDIKÓ: Szent László és Szent Lénárd freskói a siklósi várkápolna kegyúri fülkéjében

szereplő bárd kialakulásának körülményeit pontosan nem ismerjük, ábrázolása talán egy Váradon őrzött ereklyére vezethető vissza. A kettős keresztes pajzs - a bárd mellett -, a 14. század végétől kezdett megjelenni és vált László király másik állandó jelvényévé (Zsegra [Zehra], Karaszkó [Kraskovo], Szentmihályfa [Michal na Ostrove] freskói), így szerepel a siklósi freskó korábbi rétegén is. Joggal gondolhatjuk, hogy a második rétegre festett László király is eredetileg hasonló módon, kettős kereszttel díszített pajzsra támaszthatta bal kezét. A restaurátori vizsgálatok kimutatták, hogy a pajzson ma látható kereszt egy későbbi kiegészítés eredménye, melyen alig található eredeti pigment, azonban feltételezzük, hogy ez a kiegészítés egy korábban megvolt, kettős keresztes pajzs alapján készült. (6. kép) Bár korabeli ábrázolásokról (felségi pecsétek, dénárok) sem Szent László alakja, sem koronájának formája nem állapítható meg, annyi bizonyosan állítható, hogy nem olyan nyitott, liliomos pártázatú koronát viselt, mint a siklósi freskón. Az itt megjelenő forma valószínűleg a 13. század végétől kezdett elterjedni.

4 A freskó keretdíszítésének leveles ornamentikája az egyházaslibercsei [L'uborec] falfestmények keretdíszítésével rokonítható.'

5 Az egyházaslibercsei szentély falképei nem sokkal jobb állapotban maradtak fenn, mint a siklósi második réteg. A Szent Pétert és Jánost ábrázoló freskó felső részén találunk hasonló motívumot, mely a 15. század első felében keletkezett. A KESZKENŐREND A siklósi várkápolna korábbi Szent László freskóján a korona alatti összetekert és csomóra kötött kendő véleményem szerint egy, a magyarországi művészetben rendkívül ritka rendjel ábrázolása, a Keszkenőrend jelvénye/

6 (7. kép) 7. kép. Siklós, várkápolna. A Keszkenőrend jele Szent László király fején a kegyúri fülke korábbi falképén (Molnár Margit felvétele) 8. kép. A Keszkenőrend jele Dávid király fején, Berry herceg Hóráskönyve. Chantilly, Musée Condè, F.65r. (részlet). (Les Très Riches Heures du Duc de Berry. Pref. by Millard Meiss. London, 1989, 1993. 66. alapján) A rendi jelvények (vagy a devizák, liberige) használata Magyarország területén az Anjou- és a Zsigmond korban volt a legszínesebb és a legváltozatosabb: a nemesember és udvartartása ékszereit, ruháját, lobogóját díszíthették. Szerepük nem azonos a címerekével, annál személyesebb vonatkozásúak, konkrét helyzethez, az adományozás körülményeihez kapcsolódhatnak. Zsigmond udvarában a jól ismert Sárkányrend jelvényét használták leggyakrabban. Siklóson a Sárkányrend körbetekeredő, farkát nyaka köré csavaró sárkányának korabeli ábrázolása a plébániatemplom szentélyének déli oldalfalán előkerült ablak bélletében maradt fenn. Talán a várkápolna vizsgált freskóival kapcsolatban sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Sárkány-rendjel a plébániatemplomban több helyen előforduló Garai címerrel együtt, a Garai család 1408 utáni mecénási tevékenységét tanúsítja. Zsigmond király bátyja, Vencel cseh király és németrómai császár a különféle rendjelek alapításával és adományozásával felülmúlta Zsigmond tevékenységét is. Színes, változatos rendjeleit a francia hercegekéhez szokták hasonlítani, ezek közé tarozott a kendő- vagy keszkenő jelvényes szövet adományozása is.

17 A Kendő- vagy Keszkenőrend jele, egy megtekert, körformává összekötött kendő balra csúszott középcsomóval, szétnyíló szárakkal. A rendjel igen érdekes történetét Julius von Schlosser dolgozta fel néhány, a prágai udvarhoz köthető kódex miniatúráinak elemzése során, eredményeit az újabb irodalom is alátámasztotta.

18 Az összesodort, csomóra kötött kendő, a szerelmi csomó, vagy kötés szimbóluma (noeud d'amour, love-knot), amely Vencel király és második felesége, a bajor származású Zsófia-Erzsébet házasságára és valós érzelmeire utal.

9 A csomó ebben az esetben nem-